Ha nem is alapítóként, de majdnem az indulástól kezdve vagyok tagja a csapatnak, s ily módon érzelmileg is eléggé kötődöm hozzá. Az idegenvezetők közül talán én vagyok itt a legrégebb óta. Első utam az Agrával még 1999-ben volt, s azóta is számos (legalább 70-80) úton vettem részt vezetőként vagy technikai kísérőként, több, mint 500 utassal – így némi szakmai tapasztalatot is fel tudok mutatni. Mivel a hivatalos mellett erős érzelmi viszony is fűz a társasághoz – más cégeknek nem is nagyon dolgoztam.
Az irodának és az égieknek hála, az Agrával eljutottam szinte valamennyi célterületünkre; az itt megtapasztalt érzéseket, hangulatokat pedig megpróbáltam felhasználni irodalmi próbálkozásaimban is. Az elmúlt tíz évben jobbára a délkelet-ázsiai térségre specializálódtam, az ottani életérzések, benyomások, a buddhizmus ezer arca, a táj földrajza, a monszun, a térség történelme és kultúrái elvarázsoltak. Végzettségem szerint tanárember lennék, ezekről szívesen beszélek bárkinek, akit érdekel.
Külön örömforrásként mélyedtem el a kezdetektől fogva a térség lenyűgöző gasztronómiájában, az utakon igyekszem elkerülni, hogy a csoport kénytelen legyen borjúbécsit és milánói spagettit enni.
Hogyan lettél az Agra csoportvezetője?
Ez elég régre megy vissza: Elekkel együtt voltunk katonák még a rendszerváltozás idején, de aztán pár évre elkeveredtünk egymástól. Amikor ismét összefutottunk, megkérdezte, hogy beszélek-e még franciául, mert kellene valaki az Agra marokkói csoportjához, aki a technikai részt intézné a háttérben, míg remek arabistánk a szakmai vezetést végzi. Rövid gondolkodás után igent mondtam, és azóta is úgy maradtam.
Mi az, amit a legjobban szeretsz a csoportvezetői munkádban?
Azt megtapasztalni, hogy a különböző kultúrák miként hatnak egymásra, hogyan befolyásolják, alakítják a másikat. De a munka probléma-megoldós részét is szeretem: amikor adott idő alatt meg kell oldanom egy felmerült gondot – lehetőleg mindenki megelégedésére és magas színvonalon. Illetve nagyon szeretem, hogy kedvemre magyarázhatok, okoskodhatok a legkülönbözőbb témákról. Ha nem is tanítok, de otthonérzem magam a felnőtt-oktatásban.
Mi volt a legnagyobb utazással kapcsolatos élményed?
Arra rádöbbenni, milyen apró kis porszemek vagyunk csupán, hogy mennyire hatalmas a Földünk… És hogy mennyire jó hazajönni, mert a világ nagy részével ellentétben egészen jó dolgunk van itt Európa közepén.
Csoportvezetőként mi volt a legfurcsább vagy legviccesebb helyzet, amit átéltél?
Egy alkalommal lekéstük Belize-ben az utolsó motoros hajót, ami bevihetett volna bennünket a szállásunkra, egy mangróvés homokszigetre a Karib-tenger közepén. Besötétedett. Szerencsénkre akadt ott néhány ittas fiatal csempész, akik pont arra mentek és elvitték a csoportot tömegközlekedési áron, és még egy józan is akadt közöttük, aki vezetett. A csoport utólag bevallotta, hogy azt hitték, a sötét éjszaka közepén valamikor majd leállítják a motort és kirabolnak bennünket, de természetesen semmi ilyen nem történt. Teljesen becsületes kalózai voltak a Karib-tengernek.
Mi az az egy dolog, amit mindig magaddal viszel, ami nélkül semmiképp nem kelnél útra?
Nincs ilyen. Illetve több is van: az idők során összeszedegetett szerencsehozó mindenfélék az övtáskám egyik zsebében. Pici Ganésa-szobor, igazgyöngy, nabateus aprópénz. Nem hiszem, hogy gond lenne nélkülük, de amikor ránézek, mindig ott vannak, ahol voltak. Velem.
Mi jut először eszedbe, mikor azt hallod „a legszebb hely a földön”?
Nem mernék igazán kiemelni semmit: rengeteg gyönyörű hely van a földünkön. Az egyik a hegyei, a másik a tengerpartjai, a harmadik az épített öröksége miatt utánozhatatlan és egyedi. Nem igazán érdemes összehasonlítgatni őket. Viszont a legszebb fekvésű város a földön szerintem Rió.
És amikor azt, hogy „a legsokszínűbb”?
Magától értetődő: India és Indonézia.
Van-e olyan hely a világon, ahová még nem jutottál el, de nagyon szeretnél?
Hála az égnek, elég sok helyre eljutottam, igazán fontos hely már nincs is a bakancslistámon. Legalábbis olyan, amit mindenképpen szeretnék megnézni. Ha mégis mondani kellene néhányat: Kamerun, Mali, Szenegál, Madagaszkár, illetve Raja Ampat Pápuán. Ha mindenképpen választani kellene egyet, akkor ez utóbbi. Ha jártam volna ott, lehet, hogy azt mondanám, az a legszebb hely a földön.
Mik a kedvenc ételeid a nagyvilág konyháiból?
Minden országban vannak csodálatos ételek és éttermek, kifőzdék. Ki nem hagynám a pho-t, vagy egy remek pomelo salátát Viatnámban; a tésztalevesek királynője a soto ayam, de a legjobb Balin. A közel-keleti mezzék nekem mindig jöhetnek, ezek kétség kívül a legfinomabbak Libanonban. Peruban az adobó mindent visz. De rengeteg kitűnő étel van, mindenhonnan lehetne szemezgetni, nekem elsőre ezek ugrottak be.
Legfontosabb megjelent írásai, Jan van den Boomen álnéven:
Jan van den Boomen 2005. Esőhozó. Tuan
Jan van den Boomen 2009. Morgena könnyei. Delta Vision
Jan van den Boomen 2010. Tűzön, vízen, árnyékban. Delta Vision
Jan van den Boomen 2011. Fekete vizek. Delta Vision
Ha az utazót egy kicsit is érdekli a hasa, Délkelet-Ázsia kifőzdéi között a paradicsomban érezheti magát. Videós ízelítő a vietnámi gasztronómia csodáiról