Galilea, Názáret, Kármel, Tábor-hegy, Genezáreti-tó… Ahogy délebbről Jeruzsálem, Bethlehem vagy épp Szamária és Júdea szinte minden nyugati kultúrkörben felnőtt emberből előhív egy-egy – meglehet, hogy  homályos, de legalább felrémlő – emléket, valamilyen hangulatot. (Ellentétben pl. Idumeával, ami a történelemtanárok többségének is csupán homályos emlék az Ókori Közel-Kelet története szigorlatról, és leginkább a feketeöves zsoltár-imádkozók – többnyire szerzetesek – számára egyértelmű, hogy a Szentföld déli peremvidékét jelenti.)

Galilea hegyei a Genezáreti-tóról nézve  – Parlagi Gáspár fényképe

Az utazó, akinek viszont módja és szerencséje volt bejárni a Szentföldet, annak számára teljesen más, eleven emlékek sokasága, valódi személyes tapasztalata lehet az európai kultúra egyik bölcsőjéről, a teljes Szentföldről. (Ez olykor még egy-egy karácsonyi ének hatására feltörő emlékképeinket is megváltoztatja, a bibliai történetek, irodalmi utalások pedig egyszer s mindenkorra sokkalta plauzibilisebbek lesznek, mintegy testet öltenek számunkra.)

Szentföldi kalandozásainkat a terület északi, hegyes-dombos, termékeny része, Galilea nyitja meg. A keresztény hagyomány elsősorban Jézus földi működésének területeként tartja számon; így nem csoda, hogy – már a keresztényüldözések elmúltától kezdve – templomok és monostorok sokasága népesíti be a vidéket. Galilea ugyanakkor, miután Hadrianus császár (Kr.u. 130 körül) kiszorította őket Jeruzsálemből és a déli országrészből, a rabbinikus hagyomány, és zsidóság számára is kiemelten fontos helyszín lett. Bibliai örökség, régészeti emlékek és újkori szentélyek népesítik be a terület térképét; köztük a misztikus szimbólummá váló Kármel-hegy, vagy a késő-ókori metropolisz, Bét Seán.

A Genázáreti-tó - bibliai helyszín. Amir Appel képe.

Ezek a több ezer éves múltra visszatekintő települések már a fáraók felirataiban is ránk köszönnek. Az Egyiptomi Újbirodalom nagy uralkodói – III. Thotmesz, I. Szeti, II. Ramszesz – mind “megfordultak errefelé”. Hadjárataik kitaposott útvonala, az úgynevezett Hórusz út, az egyiptomi Memphisztől egészen Szíriáig nyomon követhető. A nagy Thotmesz teljes templomfalakat vésetett tele hadizsákmányának listájával, melyet a legendás megiddói csatában szerzett meg, a beszámoló szerint Amon isten közbenjárásával.

A Genezáreti-tó partjára érve egymás mellett figyelhetünk meg 4–5. századi zsinagógákat és templomokat, a kor világszínvonalát képviselő építészeti díszekkel és bámulatos mozaikpadlókkal. A jézusi hagyományra pedig a 20. század eleji katolikus templomépítészet kiemelkedő képviselői emlékeztetnek, a Tábor-hegyen, Tabghában, vagy a Nyolc Boldogság szentélyénél.

S mindeközben a biblikus és történelmi helyszínek felfedezésén túl, számos lélegzetelállító természeti látnivaló és egy élő, újra és újra átalakuló, sokszínű közel-keleti világ vár minket. Színekkel, ízekkel, hangulatokkal, zenékkel és élő emlékezettel.