Talán van nála szebb, de aligha van fontosabb – és ugyanakkor mégis ellentmondásosabb – város az európai kultúrkörben. Neve azt jelenti: „a béke városa”; mégis története során kevés város láthatott annyi háborút, mint Jeruzsálem…

A mai utazó számára egyrészt, mint „szent város”, azaz vallási fontossága miatt, másrészt mint  maga Jeruzsálem, azaz egy egyedülálló, „élő történelem” is kihagyhatatlan. Az alábbiakban is ezen két aspektusból beszélünk róla.

Jeruzsálem óvárosa a szálláshelyünk teraszáról 2019 őszén – Parlagi Gáspár fényképe

Jeruzsálem, a Szent Város

A zsidóság, a kereszténység és az iszlám is Szent Városként tekint rá, ami paradox módon sajnos nagyban hozzájárult, hogy az elmúlt háromezer évben oly sok vérontást lásson ez a történeti idők hajnalától lakott vidék. 

E három nagy, egyistenhívő vallás hite szerint – attól függetlenül, hogy valaki számára ez elsősorban a Sion hegye és Dávid király városa, Krisztus szenvedésének és feltámadásának helye, vagy épp Mohammed próféta csodálatos éjszakai utazásának helyszíne, – ez lesz az a hely, ahol az Utolsó Ítélet végbemegy. Így minden egyes ember sorsa (mégpedig a vallásos hagyomány szerint a fontosabb: az öröklétben való sorsa) ehhez a városhoz kötődik. A keresztények és a muszlimok pedig abban is egyetértenek, hogy Jézus (Issza) lesz az, aki az ítéletet mindenki számára meghozza majd.

Kiemelten szent hely ez, hiszen – és közös örökségről lévén szó, ebben is mindhárom vallás hagyománya megegyezik – itt, a Templom-hegyen állt a salamoni Templom, az első, amit az Örökkévaló tiszteletére és a helyes és Istennek tetsző kultusz elvégzésére építettek. (Ezért a későbbi hagyomány természetesen minden más, fontosabb eseményt igyekszik majd ide kapcsolni: Izsák fel(nem)áldozásának történetétől a világ teremtésének megkezdéséig.)

Jeruzsálem, a szent város. Derek Winterburn képe.

A zsidó és keresztény hagyomány számára ez a város a világ közepe, avagy ahogy a régi korok képies nyelvén mondták:„a Föld köldöke”. A „köldök” pontos helye csak néhány száz méterrel tér el a két hagyományban:

a)  a zsidóság számára ez a Szentek Szentje, ahol a Frigyládát őrizték egykor (pontos helye a Templom-hegyen belül már nem meghatározható, ezért a rabbik többsége szerint vallásos zsidó nem léphet be a Templom-hegyre, nehogy az egykori Szentély területére lépjen, mert azt csak a Főpap tehette meg, és ő is csak évente egyszer)

b) a keresztények számára pedig a Szent Sír Katedrálisa, ami a hagyomány fő sodra szerint a Golgotát, azaz Krisztus megfeszítésének helyét, és a sírba tétel (ill. a feltámadás) barlangját is magában foglalja. 

Habár az iszlám hagyományában Mekka szerepével nem konkurálhat (noha az iszlám első éveiben egy darabig a próféta követői is Jeruzsálem felé imádkoztak még), és történeti okokból Medina is megelőzi fontosságban, azért – Ábrahám áldozata és a csodálatos éjszakai utazás helyszíneként (amikről alkalmas helyen szólunk még) – a megtisztelő harmadik helyet tudhatja magának a szent városok mekkai rangsorában.

Jeruzsálem, az örök város ma

Aki ma tér be Jeruzsálem óvárosába, vagy a kevés szerencsés utazó egyike, aki az óvároson belül száll meg, az a középkori város falai – és persze nagyon is modern biztonsági óvintézkedések – között találja magát.

Beletelik egy időbe, míg a szűk, kövezett utcák labirintusában tényleg jól kiismerjük magunkat; de ha ezt elérjük (vagy megfelelő vezetővel megyünk) egy külön világ nyílik meg előttünk. Az óváros mind a négy negyede (avagy: a zsidó, keresztény, muszlim és az örmény negyed) számtalan felfedeznivalót rejt magában. 

Akár a nagy központi vallási helyszíneket (Templom-hegy, Siratófal, Dávid király sírja, a Via Dolorosa és a Szent Sír), akár eldugott kis kultuszhelyeket (mint amilyen a szír monostor kápolnája), akár hangulatos kávézókat, éttermeket, akár üzleteket (ezeket még a szent helyeknél is nehezebb lenne elkerülnünk) vagy épp múzeumokat, galériákat akarunk felkeresni, jó eséllyel elég elindulnunk arra, amerre épp az orrunk mutat…

Ugyanakkor legalább három napot még képzett vezető, megbízható társ kalauzolása mellett is érdemes rászánnunk a városra. Az európai civilizáció egyik bölcsőjében járunk, ami ugyanakkor nem csak történelmi hely, de élő, lüktető keleti kulturális központ is, annak minden sokszínűségével: itt nem elég nézelődni! Ha csak pár napot is, de itt ÉLNI kell!