Ahogy magunk mögött hagyjuk Galilea termékeny vidékét, igen hamar drasztikusan megváltozik körülöttünk a táj… Mire Jeruzsálem vonalába érünk, már csaknem furcsa emlék az előző napokban látott dús növényzet, a zubogó források és a – Galileai-tengerként is emlegetett – Genezáreti tó. 

Ahogy a kietlen, s mégis lélegzetelállítóan szép Júdeai sivatagban sovány erecskévé apadó Jordánt követjük a föld legmélyebb szárazföldi pontja felé, egyszer csak feltűnik előttünk a Holt-tenger furcsa, kicsit holdbéli világa.

Erőd a sivatag és a Holt-tenger felett: Maszada – Parlagi Gáspár fényképe

Itt, „a semmi – egészen lenyűgöző – közepén” vár minket az első századi hősiesség két, homlokegyenest eltérő útjának mementója: Maszada erődje és a Qumrán közösség egykori emlékei.

Maszada

Az 58 méteres tengerszint feletti magasságával a táj fölé tornyosuló erőd (ne feledjük, az alatta fekvő Holt-tenger vízszintje több, mint 430 méterrel van a hivatalos tengerszint alatt!), Maszada volt az, ahol a rómaiakkal szemben a legtovább kitartottak a zsidó felkelők. Jeruzsálem eleste után még több mint három évig tartották az erődöt; s mikor a kérlelhetetlen ostrom, a csak egy világbirodalom által kivitelezhető, méterről-méterre épített mesterséges hegyoldal által megszűnt véderő elkerülhetetlenné tette a véget, a hagyomány szerint inkább önként, egytől-egyig egymás kezétől estek el, mintsem az ellenség kezére kerüljenek. 

Bár már a 1960-as években megkezdett régészét  régészeti feltárások számos, azóta is megoldhatatlan rejtélyt hoztak felszínre ezen drámai történések régészeti bizonyítékait illetően, mégis – mivel az alternatív történetmagyarázatok legalább annyi megoldhatatlan részletet tartalmaznak – Maszada nem csupán egy egészen rendkívüli régészeti látványosság, de máig a legvégsőkig elmenő katonai kitartás szimbóluma, és eképp az Izraeli Hadsereg esküformulájának is része lett.

Qumran (Qumrán

Mielőtt azonban a maszadai platón tűző naptól kitikkadva valamely Holt-tengeri fürdőhely felé vennénk az irányt (kár lenne kihagyni, de egy szűk fél óránál többet úgysem célszerű cserzenünk a bőrünket a hihetetlenül sós vízben), még érdemes megállnunk Qumránnál, ahol a hősiesség másik útját: az aszketikus közösségek, a vallásos és tudós elmélyülést előtérbe helyező, elvonuló életforma egyik első (a keresztény szerzetességet évszázadokkal megelőző) képviselőinek emlékeit láthatjuk.

Qumrán, a Holt-tengeri tekercsek rejtekhelye

Tudományos szempontból nyugodtan mondható: a Biblia értelmezése, valamint a zsidóság fejlődésének és a kereszténység kialakulásának megértése miatt az itt elrejtett holt-tengeri tekercsek megtalálása a XX. század legfontosabb régészeti felfedezése volt. Sajnálatos módon ugyanis a későbbi hívő közösségek a Krisztus születése körüli évszázadok rendkívül érdekes és nagy jelentőségű korszakának irodalmából csak egy meglehetősen szűkös válogatást őriztek meg: azokat a műveket, amelyek identitásuk és tanításuk szempontjából számukra a legfontosabbak voltak. Ez azzal is együtt járt, hogy annak a pezsgő szellemi környezetnek a szöveges emlékei, amelyből a mai zsidóság és kereszténység kinőtt, valójában kevés nyomot hátrahagyva, szinte teljességgel elvesztek. A Qumrán környéki tizenegy barlang anyaga ezért felbecsülhetetlen jelentőségű a tudósok számára: a sokszor rendkívül apró töredékek majd félezer, teljesen ismeretlen ókori könyv maradványait őrizték meg; ráadásul egy olyan közösség irodalmát, amelynek gondolkodása több ponton hasonló volt a születő kereszténységéhez.

Ezt a közösséget is a római légiók söpörték el a zsidó háborúk során (katonailag teljesen érthető okokból már jó néhány évvel Maszada eleste előtt), ugyanakkor ma is megrendítő látni romjaiban is impozáns rituális fürdőiket, közösségi tereiket, s a barlangokat, ahová – legalábbis részben – a rómaiak elől menekített szent szövegeiket elhelyezték; és tragikus eltűnésükkel mégis átmentették ezeket az írásokat a modern tudomány számára. 

Ideje megpihennünk: a fürdőhelyek is várnak minket…