Bár Közép-Ázsiába rendszerint a Selyemút emlékeit [link az Üzbegisztán 1 kiemelt értékhez], világhódító birodalmak és a középkor legcsodásabb kulturális örökségét jelentő remekművek nyomában járva jut el az utazó, a térségben sajátos módon továbbélő huszadik század, és a Szovjetunió építészeti emlékeit nagy kár lenne mindenestül figyelmen kívül hagyni. (Őszintén szólva, teljesen nem is nagyon lehet, legalábbis ahhoz azért túl sokat kellene bekötött szemmel utaznunk.)

Sajátos a perspektívája, akár az ötéves tervnek – Hotel Üzbegisztán, Taskent. Fotó: Agra archívum.

A fővárosban, Taskentben erre egészen kiváló alkalmunk nyílik.  A Zsigulik és Volgák (amiknek akár még a hangjára is emlékezünk), a Lenint ábrázoló színes szőttesek (Magyarországon szerencsére már régen megfakult, szétfoszlott) világa, számunkra már egyaránt a múltat jelentik. Itt ugyanakkor még részei a mindennapi realitásnak is. Ráadásul mindez egyedi módon keveredik a középkori a cári Oroszország kulturális hagyományaival és a független Üzbegisztán ébredő nemzeti öntudatával is.

Taskentben egyszerre találkozhatunk Timur Lenk óriási lovas szobrával, a Függetlenség terének modern épületei között Üzbegisztánt a térképre helyező óriási földgömbbel; utazhatunk Közép-Ázsia első metróján, vagy a végtelenségig kereshetjük fényképezőgépünkkel a perspektívát a Hotel Uzbekistan szocialista realizmus szülte épületkolosszusán.

Ez is egyfajta időutazás.