Társ az ismeretlenhez
1998 óta
1998 óta
2005 óta vagyok szerelmese a török kultúrának. 2010-2015 között szerveztem a Török Kávéházi Estek programsorozatot, 2,5 évig voltam a Yunus Emre Intézet Budapesti Török Kulturális Központ kulturális koordinátora, 2015-ben kezdtem el írni Nar Gourmet nevű török gasztroblogomat és 2016 januárja óta rendszeresen tartok török főzőkurzust a Chefparade főzőiskolában. Szervezek lakáséttermi és külső helyszíni török pop-up reggelit és vacsorát és ha úgy adódik, privát séf is vagyok. Több mint hússzor jártam már Törökországban, de sosem tudok vele betelni! Alig várom, hogy újabb és újabb szegleteit fedezzem fel, új ízeket kóstoljak és nem utolsó sorban minél több mindenkivel főzhessek együtt. Ha pedig ezeket az élményeket egy kisebb csoporttal is meg tudom osztani, az már csak hab a tortán!
Miért a török gasztronómia? Azért, mert a török utcai árusoktól vett friss narancslé sárga színe a legszebb sárga, amit valaha láttam, mert a legjobb barista által készített tejeskávén sem olyan szép hab, mint a frissen csapolt ayranon, mert akit megcsapott már az isztambuli tengerparton a hajókról árult friss halas szendvics illata, sosem fogja elfeledni, mert a már hajnalban zsúfolt isztambuli utcákon beszerzett, frissen sütött simit illata számomra a legfinomabb péksütemény-illat, mert az életemben kipróbált raviolik egyike sem volt olyan ízletes, mint az a manti, amit egy kapadokyai barátom készített, mert nincs még egy olyan édesség, amiben a cukorszirup és az olvadt sajt olyan tökéletes párost alkotna, mint a künefében, mert Isztambulban ettem életem első csirkemellből készült édességét, mert szerintem a legmenőbb street food a kumpir nevű óriás töltött krumpli, mert életemben nem láttam még olyan gyönyörűségesen óriási sült gesztenyéket, mint az İstiklal Caddesin,mert a mélyvörös török tea mindenkiben megállítja egy kicsit az időt és ráveszi, hogy akár órákon át bámulja az utca népét egy kis lócáról, mert nem sok jobb dolgot tudok elképzelni, mint órákon keresztül úgy igazán török módra reggelizni, mert az igazi pisztáciás Güllüoğlu baklavára nem az a helyes jelző hogy gejl, hanem hogy isteni és mert egy szivárványnak sem olyan gyönyörűek a színei, mint a Fűszer Bazár standjain roskadozó ezernyi fűszernek.