Társ az ismeretlenhez
1998 óta
1998 óta
Hogyan lettél az Agra csoportvezetője?
Mikor hat év ott tartózkodás után hazatértem Iránból azonnal elhatároztam, hogy ezt a csodálatos országot sok embernek szeretném megmutatni. Megszereztem az idegenvezetői képesítést majd körülnéztem melyik Utazási Társasággal szeretnék együtt dolgozni. Az Agra volt az első iroda, akit megkerestem nagyon szerettem volna az Agra csapathoz tartozni. Egy év múlva volt rám szükség, de szívesen kivártam.
Mi az, amit a legjobban szeretsz a csoportvezetői munkádban?
Csillapíthatatlan szenvedéllyel szeretem Iránt, És érzem, hogy ebből a lelkesedésből nagyon sok átragad az utasaimra is, valamint az egész utazás hangulatára.
Szeretem az embereket, gyorsan alakítok ki baráti kapcsolatot az utasokkal, szeretek beszélni arról, ami engem is lelkesít és sokkal inkább egy közös kalandnak fogom fel az utazást, mint feladatnak.
Ezenkívül szeretek vigyázni rájuk felelősséget vállalni értük.
Mi volt a legnagyobb utazással kapcsolatos élményed?
Amikor az első utam során a nagy távolságok közötti buszos utat spontán kerti Piknikkel törtük meg És a korábban vásárolt hideg élelmet, valami vadregényes karavánszeráj udvarának a közepén fogyasztottuk el. Leterítettük a pokrócokat és mindenki segített kiosztani a finomságokat, juhsajtot, lepénykenyeret, diót, dinnyét, szezámmagos krémeket. Nagyon jó közösségépítő program volt, körbe ültünk a szőnyegen, beszélgettünk hülyéskedtünk nagyon különleges élmény volt.
Csoportvezetőként mi volt a legfurcsább vagy legviccesebb helyzet, amit átéltél?
Az utasaim mindig azt hallják utazás előtt, hogy mielőtt lefotóznak bárkit jobb megkérdezni tőlük, hogy szabad-e mert Iránban sokan érzékenyek erre. Főleg a férfiak közül sokan nem szeretik a feleségeiket vagy kamasz lányaikat fotózzák idegenek.
Ehhez képest eddig valahányszor kint voltam az volt a tapasztalat, hogy az iráni lányok szaladnak oda az utasaimhoz és fotózkodni akarnak velük. Nem csak a fiatal lányok, hanem sokszor házaspárok vagy idősebb hölgyek is, nagyon szeretnek turistákkal szelfizni. Ezen az utasaim mindig elcsodálkoznak mennyire közvetlenek az irániak, erre nem számítanak.
Mi az az egy dolog, amit mindig magaddal viszel, ami nélkül semmiképp nem kelnél útra?
Étcsoki.
mindig van nálam jó minőségi csokoládé az utasok számára is nehogy valaki megéhezzen és épp nincs nála semmi, amit enni tudna. Egy kis csokival a következő kebabosig mindenki túléli. És még a hangulata is jobb lesz :)
Mi jut először eszedbe, mikor azt hallod „a legszebb hely a földön”?
Sivatag. Mesr Sivatag (Dasht Kavir) Iránban.
Igazán lenyűgöző varázslatos hangulata van, nekem mindig olyan érzés ott lenni mintha nem is ezen a földön lennék. Ott egy kicsit mindenki közelebb kerül önmagához, az anyatermészethez és a spirituális világhoz.
És amikor azt, hogy „a legsokszínűbb”?
Shiraz. A csodálatos perzsa kertek, a Pink mecset a hangulatos teaházak, a színes bazár vagy Háfez sírkertje olyan tökéletes elegyét képezik a tipikus perzsa világ hangulatának, hogy ennél jobbat el sem tudok képzelni. Ráadásul Perszepolisz is ott van tőle nem messze, ami egy másik csoda.
Van-e olyan hely a világon, ahová még nem jutottál el, de nagyon szeretnél?
Nagy álmom, hogy Dél-Amerikába eljussak. Peru, Chile, Argentína nagyon vonz.
Mik a kedvenc ételeid a nagyvilág konyháiból?
Ghorme Sabzi- tipikus iráni egytálétel isteni finom, különleges iráni fűszernövény mix az alapja friss Bárányhús, ománi citrom, Általában Jázmin rizzsel szolgálják fel amit szintén nagyon jól készítenek el az irániak.
Egyébként a barátaim szerint egy gourmet kalandor vagyok :) imádom kipróbálni a különböző ételeket, odavagyok a mediterrán konyháért is.
