Kínai tanulmányaim, utazásaim, és élményeim azok, amelyekre az Agra útjain leginkább támaszkodhatok. Hobbiként indult a kínai nyelvvel való ismerkedés, mely mára munkaeszköz lett,  budapesti idegenvezetőként sok kínai vendégem is van.

Bár Kínába minden évben ismerősként térek vissza, de az állandóságot csak az ismételten útba ejtett régi templomok, paloták, hegyek, folyók hozzák el számomra. A város, és vidék egyaránt pezseg, negyedek tűnnek el, vagy nőnek ki a fölből. Új autópályák, egyre gyorsabb vasútvonalak szelik át a tájat, nem csak magas, de egyre kifinomultabb épületek törnek az égbe. Nagyon igaz Kínára a régi mondás: csak a változás állandó.

A kínai tanítások: a konfucianizmus, a taoizmus, és a buddhizmus sok szempontból mutathatnak irányt akár a mai ember számára is. A kínai kultúrában rejlő bölcsességet én a taijiquan (tajcsicsuan) művészetén keresztül próbálom megérteni, melyet egészségmegőrző, mozgásművészeti, meditációs, vagy harcművészeti oldalról is meg lehet közelíteni. Ehhez kötődően ismerkedem a hagyományos kínai gyógyászat alapjaival is.

A kontinensnyi Kína természeti, kulturális sokszínűsége lenyűgöző, ahol még a sosem alvó, mindig pörgő városokban is kikukucskál a sarok mögül az ősiség.

Hogyan lettél az Agra csoportvezetője?

Egy egyszerű emberhiánnyal indult… Hirtelen kellett még egy vezető a párhuzamosan induló csoportok miatt – és én voltam az Agra akkori kínai csoportvezetőjének az első javaslata. Engem alapvetően megfogott az Agra kulturális oldala; s minthogy az első csoportom is meg volt elégedve velem, úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a közös munkát.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a csoportvezetői munkádban?

Egyrészt azt, hogy aktív résztvevője, elősegítője lehetek mások felfedezéseinek és felismeréseinek; másrészt pedig, a csoport tagjainak szemén, élettapasztalatán keresztül én is sokféleképpen láthatom a világot.

Mi volt a legnagyobb utazással kapcsolatos élményed?

Most épp a legfrissebb él bennem a legerősebben: a tavaly őszi Kelet-Tibet és Nyugat-Szecsuán út számomra természeti szépségben, a buddhista művészetekben, valamint emberileg is sokat adott.

Csoportvezetőként mi volt a legfurcsább vagy legviccesebb helyzet, amit átéltél?

Régebben a kínai belföldi repterek, és a vasútállomások kifogyhatatlan tárházai voltak az ilyen sztoriknak. Például, amikor a Wudang-hegy melletti kis állomáson harminc-valahányan szálltunk fel poggyászainkkal az egy percre megálló vonatra úgy, hogy csak egyetlen ajtót nyitottak ki a szerelvényen a számunkra. Idegesen dudált a mozdonyvezető, és sípoltak, hadonásztak az indító vasutasok, s közben a csoport nagyobbik része a kézi csomagokkal egyesével mászta meg a magas lépcsőfokokat, hogy benyomuljon a hálókocsi keskeny folyosójára, a már fent lévő utasok között törve az utat. A többiekkel csatárláncban adogattuk fel mögéjük a csomagokat, eltorlaszolva mindent az ajtóig. A vonat így elindulhatott, de nekünk még eltartott egy darabig, amíg mindenki eljutott az ágyához, illetve hozzájutott a saját bőröndjéhez.

Mi az az egy dolog, amit mindig magaddal viszel, ami nélkül semmiképp nem kelnél útra?

Nincsen ilyen különleges dolog.

Mi jut először eszedbe, mikor azt hallod „a legszebb hely a földön”?

Nem hiszek a legszebb hely létezésében. Az érzéssel persze találkozom, amikor egy-egy táj igazán lenyűgöz, de ez szerencsére sokszor megtörténik.

És amikor azt, hogy „a legsokszínűbb”?

Lásd az előző választ. :-)

Van-e olyan hely a világon, ahová még nem jutottál el, de nagyon szeretnél?

Az északi féltekén sok helyen megfordultam, most már a délin is szívesen körülnéznék.

Mik a kedvenc ételeid a nagyvilág konyháiból?

Én még kóstolgatnék, mielőtt véglegesítem a listát…

2008: ELTE BTK, Kínai Szak  (Abszolutórium)

2003:  Idegenvezető szakképesítés

2002: Közgazdász diploma a BGF Külkereskedelmi Főiskolai Karon

2000-2001: Ösztöndíj: Mandarin Training Center, National Taiwan Normal University

1998-1999: Ösztöndíjas részképzés Kínában, Kínai Népi Egyetem, Peking