Társ az ismeretlenhez
1998 óta
1998 óta
A Közel-Kelettel 2010-ben találkoztam először, amikor 18 évesen egy bocsánatkérő levelet hátrahagyva elszöktem otthonról, hogy délkelet Törökországba stoppoljak. Több hónapos titkos szervezés és egy matek bukás után indultam el (a tiszta lelkiismeretem érdekében vittem magammal matek könyvet is, amit az út során természetesen egyszer sem vettem elő). Miután hazaértem, sikeresen pótvizsgáztam és elkezdhettem a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban az utolsó évemet. Az egyik szerzetes, Bernát atya, héber szakkört tartott két osztálytársamnak és rajtuk keresztül eljutott hozzá a stoppos túrám híre. Az atya rajongott a különböző keleti, élő és holt nyelvekért. Kiderült, hogy van egy kurmándzsi (a három kurd dialektusból a legelterjedtebb) nyelvtankönyve. Mikor látta rajtam a lelkesedést, boldogan adta oda. Csak később tudtam meg, hogy minimális szinten arabul is tud, és ahogy a többiek héberre, úgy én is járhatnék hozzá arabot tanulni. Ekkor már javában tartott az "arab tavasz" és mire az egyetemre való jelentkezést le kellett adni, számomra nem volt kérdés, hogy arabisztikára jelentkezzem. A tervem az volt, hogy arab szakot végzettként a Közel-Keleten fogok dolgozni, mint fotóriporter…
Egyiptom volt az első arab országom. 2013 nyarán a hathetes ottlétemnek az volt a célja, hogy valamennyi arab tudást magamra szedjek és az akkor egyre felfokozottabb tüntetéseket fotózzam. Később egy segélyszervezetnek fotóztam fél évig Libanonban, Irakban és Jordániában. Hónapokat töltöttem arabtanulással Marokkóban, majd fél évet Tunéziában, ahol a tanulás mellett fotóztam is.
Útjaim és munkáim során is igyekszem odafigyelni a személyes kapcsolatok kialakítására, rendkívül érdekelnek az emberi történetek és sorsok – fiatal korom ellenére is sokféle és sokat tapasztalt emberek emlékeit vehettem így át.
Egyiptom volt az első arab országom. 2013 nyarán a hat hetes ottlétemnek az volt a célja, hogy valamennyi arab tudást magamra szedjek és az akkor egyre felfokozottabb tüntetéseket fotózzam. Később egy segélyszervezetnek fotóztam fél évig Libanonban, Irakban és Jordániában. Két hónapot töltöttem arabtanulással Marokkóban, majd fél évet Tunéziában, ahol szintén arabot tanultam és mellette fotóztam.
Útjaim és munkáim során igyekszem odafigyelni a személyes kapcsolatok kialakítására, rendkívűl érdekelnek az emberi történetek, sorsok.
Hogyan lettél az Agra csoportvezetője?
Jászberényi Sándor barátom ajánlott be minket egymásnak 2019 végén. Korábban csak hallottam az Agráról, de miután hosszasan elbeszélgettem Elekkel, és utána felajánlotta, hogy vigyek csoportokat Szaúd Arábiába és Szíriába, nem kellett sokat gondolkodnom a válaszon.
Mi volt a legnagyobb utazással kapcsolatos élményed?
Az hogy anno, 18 évesen „stikában” elstoppoltam Délkelet-anatóliába, elég meghatározó élmény volt számomra. Ezután döntöttem úgy, hogy szeretnék a Közel-Kelettel és az arab világgal foglalkozni. Ha egy konkrét helyszínt kell kiemelni, akkor az Száddám Husszein korábbi palotája az iraki Kurdisztánban. A szebb időket látott palota ma sokkal inkább egy harcokban megroskadt romos ház, és egyben a kurd pesmergák egyik katonai állása. Rendkívül kedvesen fogadtak, körbemutatták az épületet és a gyönyörű kilátást, majd együtt teáztunk.
Mi az az egy dolog, amit mindig magaddal viszel, ami nélkül semmiképp nem kelnél útra?
Mivel fotóriporter vagyok, a fényképezőgépem. Ha a "fő" kamerám nincs is folyton nálam, egy kisebb gépet mindíg magamnál tartok.
Mi jut először eszedbe, mikor azt hallod „a legszebb hely a földön”?
Tihany. Ott laktam gyerekként így nem csak szép, hanem otthonos is. Emiatt a legszebb.
És amikor azt, hogy „a legsokszínűbb”?
Nehéz erre konkrét példát mondani. Szerintem minden hely lehet sokszínű, ha adunk magunknak időt a felfedezésére.
Van-e olyan hely a világon, ahová még nem jutottál el, de nagyon szeretnél?
Rengeteg ilyen van, de most csak kettőt emelek ki: Algéria, valamint Jemen, azon belül a Szokotra sziget csoport.
Mik a kedvenc ételeid a nagyvilág konyháiból?
Talán közhelyesen hangzik, de nagyon szeretem a klasszikus olasz konyhát. Egzotikusabbak közül a kurd grillezett hal, libanoni friss zaatar manoushe. Tunéziából pedig majdnem mindegy, csak legyen hozzá harissa (a helyi Erős Pista).
