Sok évszázados monostorok – köztük sok olyan, ahová nők talán sohasem léptek be, – lélegzetelállító természeti csodák, csodálatosan kifestett templomok, buja afrikai erdőségek és a mai napig kézzel írott, kalligrafikus bibliai kódexek… A hallgatag szerzetesektől a dübörgő vízesésig, az asszony nem járta monasztikus szigetektől a nagyvárosig a Kék-Nílus forrásvidékének sokszínű arcai egyaránt lenyűgözőek.

A világörökségi védettséget élvező Tana-tó Etiópia legnagyobb tava: a Balatonnál hozzávetőleg hatszor nagyobb, 3600 km² felületű víztömeg. Ez a tó maga jelenti a Kék-Nílus forrását, ami a Nílus teljes vízhozamának 56%-t adja. A tó legdélebbi pontján – mintegy 1840 méterrel a tengerszint felett – fekszik Bahir Dar, Etiópia negyedik legnagyobb városa. Ez a város jelenti az alaptábort a Tana-tó szigeteinek kolostoraihoz és a 45 méter magas Kék-Nílus vízeséséhez induló utazásoknak és túráknak. Természetesen mi is elsősorban ezért érkeztünk ide.

Fiatal hölgyek imádkoznak az egyik monostor udvarán. Fotó: Agra archívum

A Tana-tó 37 szigetéből 19 több évszázados monostoroknak ad otthont, de ezeket is csak hajóval lehet megközelíteni. A szerzetesi épületek, különösen a XIII-XVII. században épült templomok elképesztően gazdagon díszítettek: az etióp művészet minden színét, szépségét, báját felfedezhetjük ezeken. Ha akarnánk akár katalógust is csinálhatnánk az etióp szentekből és mártírokból miközben mellettünk halkan imádkozik (amíg „kint” nincs teendője, saját lelkének rendjére felügyel) egy fiatal szerzetes… És persze újra és újra szinte gyermeki örömmel fedezzük fel az ábrázolásokon a folyódémont is körülmetélő és szerzetessé nyíró Csodatévő ​Takla Hájmánótot, akinek életrajza a nyolcvanas években Magyarországra is eljutott.

A monostorok között is kiemelkedik hírben és tekintélyben is a legzártabb: a Tana Qirqos, ahol a helyi hagyomány szerint jó nyolcszáz évig a Frigyládát is őrizték, és ahol – úgy tartják – Szűzmária is megpihent egykoron; talán ezért is ő az egyetlen nő, akinek ma is szabad bejárása van a monostorba. De nem mindegyik közösség él ilyen szigorú elzártságban. Az egyik legnépszerűbb zarándokhely, a Zege-félsziget kolostorai közül több is nyitva áll a hölgyek előtt is… Miért is várnánk hát tovább az indulással?