Fasilidas császár és utódai kétszáz éven át bővítették az egyedülálló palotanegyedet Gondar városában, Etiópia magas hegyei között
„A hit hegyeket mozgat” – olykor szó szerint! Etiópia északi hegyei között, mintegy 2500 méter magasan, az „Új Jeruzsálemben” tizenegy lenyűgöző templom várja a zarándokokat és az utazókat, amiket nem emberi kéz emelt – de emberi kéz vésett a sziklákba…
Új Jeruzsálem templomai a sziklák mélyén – Bodó Gábor fényképe
Hogy pontosan mi ütött, jó 800 esztendővel ezelőtt, a Zagwe dinasztia dicső uralkodójába – akit Gebre Mesqel Lalibela néven tisztel a történetírás, – aminek hatására úgy döntött, hogy nem felépítteti, hanem inkább kőbe véseti ezeket, az Úr dicsőségét hirdető monumentális építményeket, alighanem örökre rejtély marad. Mindenesetre az ötlet első ránézésre annyira ellentmond a paraszti józanésznek, ugyanakkor a végeredmény olyan lélekemelő és szinte földöntúlian csodálatos lett, hogy az ember önkéntelenül is hajlik rá, hogy igazat adjon a királyról született szentéletrajz állításainak, és leginkább a Gondviselés különös, isteni sugalmazását sejtse e képtelennek tűnő ötlet hátterében.
Ámde, mint oly sok rendkívüli építmény esetében, ezt az eredetet sem lehet alternatív magyarázatok nélkül hagyni. Így vannak aránylag komolyan vehető történészek, akik – legalábbis egy részüknél – pár évszázaddal későbbi, míg mások akár fél évezreddel korábbi eredet mellett érvelnek. (Monolit, azaz egyetlen kőből faragott építményekről lévén szó, a habarcs vizsgálata sem segít…) S persze vannak, akik e mögött is az örök ezoterikus szürke eminenciás templomos lovagok kezét – vagy épp az UFO-k tetszőleges végtagjait – sejtik a háttérben.
Mindenesetre bárhogy is legyen, a legenda szerint egyértelműen komoly vallásos motiváció állt a szent király döntése mögött. A hagyomány úgy tartja, hogy Lalibela maga eljutott egykor egy jeruzsálemi zarándoklatra, így őt is mélyen megrázta, hogy a város 1187-ben elesett a félelmetes Szaladin csapatainak rohama alatt. Ezért úgy döntött, hogy – ekkor már 900(!) éve keresztény népe számára – felépíti az Új Jeruzsálemet, ami egyben méltó királyi székhely lesz számára is.
Biete Medhane Alem - „Világ Megváltójának Háza" – Bodó Gábor fényképe
Három csokorban, tizenegy sziklacsoda készült el, melyeket egytől egyig az anyakőzetbe véstek: mikor megérkezik hozzájuk a látogató, épp a mennyezet tetejével egy vonalban van a talpa, s az előtte feltáruló sziklagödör közepén látja meg a templomot, amihez alászállni igyekszik. Északon többek között a Biete Medhane Alem (avagy a „Világ Megváltójának Háza”) és a Biete Maryam (azaz „Mária Háza”), míg Keleten Biete Gabriel-Rufael („Gábriel és Raphael háza”), Biete Lehem (Bethlehem avagy a „Kenyér Háza”), valamint további szentek és a Szent Kereszt templomai találhatóak. Ezek között foglal helyet – bár önmagában is „nyugati csoportként” tarják nyilván – a Biete Giyorgis („Szent György Háza”), ami ikonikus kereszt alaprajzával köti le a fényképkomponálásba kezdő utazókat és köto össze a Keleti és az Észeki templomcsoportot (valamint – eredeti funkciója szerint – a földet és a mennyet).
A templom őrizője – Bodó Gábor fényképe
Az egykori építtető, Gebre Mesqel Lalibela király már régen a mennyei Jeruzsálembe távozott, és dinasztiáját is elsodorta az új, magát a bibliai Salamon királyra visszavezető uralkodóház (aminek utolsó császárát, Hailé Szelassziét alig fél évszáda söpörte el a forradalom). S bár így egykori királyi székhelye jórészt az enyészeté lett, de a csodaszámba számító templomok félhomályos sziklacsodái ma is hirdetik a hívek számára az Szentháromság hatalmát, és az utazók számára is megmutatják a több mint másfélezer éves keresztény etióp kultúra és a hit hatalmas, világörökséget alkotó erejét.
Fasilidas császár és utódai kétszáz éven át bővítették az egyedülálló palotanegyedet Gondar városában, Etiópia magas hegyei között
Ahogy a Kék-Nílus kiömlik a Tana-tóból, láthatjuk a roppant vízesést - Tis Isat azaz a „füstölgő víz” zuhatagát. Agra - Társ az ismeretlenhez
Axum romjai az ősi etióp királyság fővárosának dicsőségét hirdetik. A megmaradt emlékek, amelyek a világörökség részei, az 1. és 13. század között épültek.