A lalibelai sziklacsodákat építtető Zagve dinasztia bukása után, az új uralkodóház, a magának ószövetségi királyi vérvonalat tulajdonító Salamon-dinasztia uralkodói még sokáig nem építettek állandó székhelyet maguknak. Az ősi hagyományoknak megfelelően jellemzően inkább háznépükkel együtt folyamatosan vándoroltak a birodalmukban és mozgó királyi sátorvárosukból tartották szemmel az ország sorsának alakulását, és avatkoztak közbe, ha szükségesnek látták.

Kétségtelen előnyei mellett (mint a dinamikus kapcsolat az ország legkülönbözőbb régióival és központtól távoli, helyi kiskirályok felemelkedésének ellehetetlenítése), a fix birodalmi központ hiánya nyilvánvaló hátrányokat is jelentett az ország igazgatásában (az intézményes adminisztráció kialakulásának hiánya, bonyolult és nehézkes hírnökrendszer), nem beszélve az így elérhető, aránylag alacsony udvari komfortról…

Ahol elkezdődött… Faszilidész császár palotája. Fotó: Agra archívum.

Így Kr. u. 1635-ben Faszilidész császár (uralkodói nevén: Alam Szagad, azaz „akinek meghajol a világ”) úgy döntött, ideje állandó birodalmi központot létrehozni. S ahogy az egy birodalomban lenni szokott, az uralkodói döntést az „úgy is lett” követte: így létrejött a Tana-tótól [link a vonatkozó kiemelt értékre] északra, a jellegzetes afrikai hegyvonulatok árnyékában (2133 méteres magasságban) fekvő Gondar városa, és annak szívében a Faszil Ghebbi (a „királyi kert”), az uralkodó és utódainak palotakomplexuma.

Gondar, a tizenkét kapuval a világra nyíló belső kert és környezete, a csaknem 70 000 négyzetméteres egykori palotakomplexum, a hamisítatlan felföldi tájjal a mai utazóban is óhatatlanul az elmúlt évszázadok romantikus utazásainak, gyermekkorunkban elképzelt afrikai kalandoknak a hangulatát idézi. Egy rövid séta alatt érdemes feltöltődni, magunkba inni ezeket az érzéseket, mielőtt a terület módszeres felfedezésére indulunk – mert bőséggel van mit!

Az itteni lenyűgöző, arab és hindu építészeti hatásokat – és a későbbi jezsuita missziók keze nyomán itt-ott még barokk elemeket is mutató – épületegyüttes egyedülálló lehetőséget nyújt számunkra, hogy betekinthessünk a XVI-XVII. század Etiópiájának uralkodói központjába és az afrikai császárok életének mindennapi helyszíneibe. Erődített paloták, kancellária, könyvtár éppúgy vár minket, mint fürdő és bálterem; és természetesen – hiszen egyetlen királyi központ sem lehet Etiópiában mennyei segítség híján – templomok és monostorok is.

Gondar nem csupán egy a világörökségi helyszínek közül, egy páratlan időutazást ígérő csúcslátnivaló is egyben…