Társ az ismeretlenhez
1998 óta
1998 óta
Az első kép, ami Burmáról az emlékei közt keresgélő utazó eszébe jut, minden bizonnyal Bagan, naplementekor. Az Iravadi-folyó keleti partján, egy ligetekkel tarkított síkság párás levegőjében, melyet a láthatáron hegyek koszorúznak, templomtornyok és -kupolák mutatnak az ég felé, ellentmondást nem tűrően, és időtlenül. A sztúpák lépcsőzetes tetői a megvilágosodás fokozatait jelképezik: annak az ösvénynek a térképéül szolgálnak, melyet bejárva az ember eljuthat valódi önmagához. Nos, képzeljük el, hogy van egy ország, ahol mindenütt ilyen sztúpák emelkednek, bukkannak elő itt is-ott is a tájból, időnként még a nagyvárosok épületei közt is ezek köszönnek vissza: egy ország Délkelet-Ázsia szívében, amelyet járva az utazó úgy érezheti – akár a nyüzsgő metropoliszok utcai forgatagában, akár az aranypagodák csöndes árnyékában letelepedve –, hogy végre-valahára legalábbis közel jutott önmagához. Itt nincs meg Tibet zabolátlan vadsága, sem Kína felfoghatatlan távolságai, számunkra szokatlan léptékei, és mégis, mindkettőből ízelítőt kapunk, de kedvesen, emberközeli módon, befogadhatóan. Félig-meddig mesevilágba lépünk: a még háborítatlan dzsungelek ura a tigris és a leopárd, gyermekkorunk képzeletének fenevadjai; itt még munkára fogják az elefántokat, amelyeket mi legfeljebb rácsok mögötti látványosságként ismerünk; kókuszpálmák és gumifák nőnek az útszélen; és hatalmas rododendron-virágok pompáznak a szivárvány színeinek minden elképzelhető árnyalatában. Burma egésze úgy hat az ide érkező utazóra, akár egy sztúpa látványa: felpiszkálja a bennünk élő gyermeki kíváncsiságot, és – talán anélkül, hogy minden részletét értenénk – pusztán szépségével is figyelmeztet arra, hogy az általunk ismerten és megszokotton túl létezik egy egészen más világ.
Főváros: Nepjida
Terület: 676 552 km²
Becsült népesség: 53 260 000
Beszélt nyelvek: burmai
Hivatalos pénznem: kyat ( 1 HUF = 3,84 kyat )
Időeltolódás Magyarországhoz képest: + 5 óra
Mianmar, a korábban Burmának nevezett ország Délkelet – Ázsiában fekszik, szomszéd országai Banglades, India, Kína, Laosz és Thaiföld, délen az Andamán – tengerrel és a Bengáli öböllel határos.
Területének nagy része hegyekkel borított, nyugati és keleti határán is hegyvonulatok emelkednek, termékeny síkság csak az ország déli részre jellemző. Legfőbb folyói az Iravádi a Szalven és a Mekong. Az ország legmagasabb pontja Hkakabo Razi, 5881 méterrel. Az ország szeizmológiai szempontból a földrengésveszélyes területek közé tartozik.
Mianmar közel felét sűrű dzsungel borítja, legjeletősebb fái a tikfa, bambusz, mangrovepálma, kókuszpálma, vasfa és a gumifa. Magasabb területeken tölgy és fenyőfélék borítják a tájat. A dzsungelekben elterjedt a tigris és a leopárd, északi részeken pedig az orrszarvú, szarvas, bölény, vaddisznó és az elefánt.
Az erdőkben zajló rablógazdálkodás komoly károkat okozott Mianmarban, ez részben annak köszönhető, hogy egyik legjelentősebb import cikke a tíkfa. Az ország viszonylag gazdag ásványkincsekben, ám azok kitermelése még fejletlen. Mezőgazdasága jelentős, fő terménye a rizs, kukorica, dohány, földimogyoró és a gyapot.
Mianmarban szigorú gazdasági szabályozás van érvényben, így az országban minden nyugati termék tiltott, ezért Thaiföldről és Kínából csempésznek be számos terméket, például a Coca Colát. Ennek megfelelően természetesen a csempészárú nagyon drága.
Burma lakosságának többsége burmai, de sok a khmer, tai, indiai, kínai vagy bengáli származású. Az emberek nagy része, majdnem 90 %-a buddhista, a maradék animista, muszlim, hindu vagy keresztény.
Részben a társadalmi kötelezettség nyomására szinte minden mianmari férfi életében legalább kétszer bevonul szerzetesnek. Először hétéves korában, majd huszonegy éves kora körül. A lakosság nagy része hagyományos öltözéket visel, így például a férfiak bő derekú, összeköthető szoknyát, longyit hordanak.
Az ország nevét 1989-ben változtatták Burmáról Mianmarra, de a demokratikusan megválasztott parlament soha nem hagyta jóvá a módosítást. Ezért találkozhatunk még ma is mindkét elnevezéssel.