Dél-afrikai Köztársaság

Afrika legdélibb pontján fekszik a kontinens egyik legfejlettebb állama, a több mint 1 millió km2 területű Dél-afrikai Köztársaság, mely két önálló királyságot is magába foglal, Lesothot és Szváziföldet. Domborzata rendkívül változatos, a partvidéki síkságoktól az ország belső részén elhelyezkedő 1000-1400 méteres tengerszint feletti magasságba kapaszkodó fennsíkon át egészen a 3000 méter fölé magasodó hegycsúcsokig tartogat látnivalókat. Éghajlata mérsékelten meleg szubtrópusi, melynek köszönhetően a leghidegebb téli hónapokban sem esik az átlaghőmérséklet 10°C alá, nyáron pedig nem emelkedik 25°C fölé.  A Dél-afrikai Köztársaság egyik különlegessége, hogy három fővárossal is rendelkezik: Pretoria a közigazgatási, Fokváros a törvényhozási, míg Bloemfontein a bírói székhely. Mellettük jelentős települések még Johannesburg és Durban, melyek folyamatos versengésben vannak Fokvárossal az ország legnagyobb városa címért. A Dél-afrikai Köztársaság színes kultúrájának, számos lélegzetelállító természeti képződményének és pezsgő nagyvárosainak köszönhetően rendkívül népszerű turisztikai desztináció. Az ide látogatók az ötcsillagos luxusszállodáktól a vadrezervátumokban található szalmafedeles kunyhókig a szálláslehetőségek végtelen választékából csemegézhetnek, és olyan látnivalókat tekinthetnek meg, mint a Jóreménység-foka, a Mapungubwe, mely a Limpopo és a Shashe folyók között elterülő szavannai táj, a fokvárosi Asztal hegy, a Vredefort-kráter, ami a Föld legnagyobb átmérőjű, igazoltan becsapódásos eredetű krátere valamint a Maloti-Sárkány-hegység park, ahol csodálatos bazaltplatók és aranyszínű homokkőből álló hegyek fogadják az ide látogatót.

Hivatalos név: Dél-Afrikai Köztársaság

Terület: 1 219 090 km2

Lakosság: 47 556 900 fő (58% városi)

Főváros: Pretoria

Szomszédos országok: Botswana, Zimbabwe, Namíbia, Mozambik. Két önálló királyság található az ország területén belül: Lesotho és Szváziföld

Hivatalos nyelv: angol, afrikaans (búr), conga, cvána, ndabele, pedi, szotho, szvati, venda, xhosza, zulu

Hivatalos pénznem: rand

Afrika legdélibb fekvésű országa változatos felszínű. Északi részét a száraz Kalahári-medence déli területe alkotja, amely fokozatosan emelkedik a Dél-afrikai-magasföldek 1200-1500 méter magas, félkörívben rendeződött tagjai felé. A magasföldet délkeletről, keletről a Baktérítőtől a Fokföldig húzódó Drakensberge (Sárkány-hegység) határolja. A hegység meredek réteglépcsőkkel szakad le a partvidéket változó szélességben (pár kilométertől 100 kilométerig) övező parti síkságra.

Legfőbb folyói az Orange, a Limpopo és a Vaal. Az ország a mérsékelten meleg szubtrópusi övezetben fekszik; a nyugati part előtt a hideg Benguela-áramlat, a déli, valamint a keleti partok előtt a meleg Agulhas-, illetve Mozambiki-áramlat azonban jelentős hatással van a hőmérsékletre és a csapadék mennyiségére. A belső területeken gyakoriak az aszályok.

Állatvilága rendkívül gazdag: oroszlán, fehér és fekete orrszarvú, elefánt, kafferbivaly, leopárd, zebra és hiéna, valamint víziló.

Népcsoportjai: zulu 24%, keverék 11%, búr 10%, északi szotó 10%, xhosza 10%, déli szotó 7%, angol 6%, cvána 6%, indiai 3%, egyéb 13%. Közigazgatásilag 9 tartományra oszlik fel. Államformája elnöki köztársaság. Legfontosabb települései a fővároson kívül Fokváros, Durban, Johennesburg, Soweto, Port Elizabeth.

Vallási megoszlása: független fekete keresztény 21%, holland református 16%, római katolikus 10%, metodista 8%, anglikán 5%, muzulmán 2%, hindu 1,5%, törzsi vallások és egyéb 36,5%.

Az ország óriási ásványkincsvagyona – arany (a Föld első aranytermelője), gyémánt, urán, azbeszt, rész, vas, magnézium, nikkel, platina, feketekőszén, földgáz – minden más természeti erőforrását felülmúlja. Afrika iparilag legfejlettebb állama. A nehéziparé a vezető szerep (vaskohászat, színesfémkohászat, gépipar). A szénre és a behozott kőolajra épül vegyipara.

Az önellátó mezőgazdaság vezető ága az állattenyésztés (juh, kecske, szarvasmarha), termékei a világpiacon keresettek (perzsabunda, karakülprém, mohair). A déli mediterrán partvidékén citrusféléket, szőlőt (bor), a szubtrópusi ültetvényeken pedig cukornádat termesztenek. Idegenforgalma jelentős.

Dél-Afrika sok tízezer éve lakott terület, az őskori leletek szerint egyike azoknak a helyeknek, ahol az emberré válás végbemehetett. A terület legősibb ismert lakói a busmanok és a hottentották voltak, akiket az észak felől bevándorló bantuk űztek el.

Elsőként portugálok érkeztek területére (1488), majd holland telepesek népesítették be a déli partvidéket. Leszármazottaik (búrok) és az újonnan érkező britek (1806) között hosszas viszály, háborúskodás alakult ki. 1910-ben alakult meg a Dél-Afrikai Unió, majd az ország a Brit Nemzetközösségen belül 1926-ban függetlenné vált, de az egyre erősödő faji megkülönböztetés miatt 1967-ben kizárták a Nemzetközösségből, és az ország nevét Dél-afrikai Köztársaságra változtatták. A búrok által kiépített apartheid politikát felszámolták, 1994-re a feketék kényszerlakhelyeit, a bantusztánokat is megszüntették. Első fekete elnökét is ekkor válaszották meg az országnak, aki Nelson Mandela volt.

Az országban hamar elterjedt az 1920-as évektől a jazz, amelynek érdekes változata alakult ki az évtizedek alatt, helyi behatásokkal fűszerezve. Érdekesség, hogy az ország futball-válogatottja egészen 1992-ig ki volt zárva minden FIFA rendezvényről, mert nem voltak hajlandóak vegyes csapatot összeállítani. Azonban az országban a rögbi a legnépszerűbb sport.

Az UNESCO világörökségi listáján a következőek szerepelnek:

• Dél-Afrika humanoid régészeti lelőhelyei: Taung Koponya lelőhely: itt találták meg az Australopithecus africanus faj fosszíliáját, és olyan barlangokat, amelyekben egykori előemberek megtelepedhettek, egészen 3.3 millió évvel ezelőttre visszamenően. Továbbá itt találták meg azokat a nyomokat, amelyek arra engednek következtetni, hogy a tűz felhasználása 1,8 – 1 millió évvel ezelőtt történ meg tudatosan.
• Mapungubwe: kitárulkozó szavannai táj, a Limpopo és a Shashe folyókkal körülölelve. Továbbá ezen a területen élt a szubkontinens legnagyobb királysága, míg el nem hagyták a területet a 14. században.
• Richtersveld környezete: 160 000 hektárnyi hegyekkel tarkított sivatagi táj, melynek biodiverzitása kiemelt. A namai félnomád életmódot folytató emberek hazája ez.
• Robben-sziget: a 17. és a 20. század között a sziget börtönként, kórházként üzemelt a hatalom számára nem elfogadható emberek számára. Ennek megfeleően egy katonai bázis is működöt itt. A 20. századra a kiemelt politikai foglyokat is itt tartották fogva.
• Cape Floral régió védett területe: a világ egyik legnagyobb szárazföldi biodiverzitását adó hely. Számos endemikus faj otthona.
• iSimangaliso vizes élőhelye: a keleti partvidéken levő területet egyszerre dolgozzák meg a folyóvízi, a tengeri és az eolikus erők. Hosszú homokos beach-ek, parti dűnesorok, tavi rendszerek, mocsarak váltják egymást. Szintén hatalmas fajgazdasággal rendelkezik.
• Vredefort-kráter: a Föld legnagyobb átmérőjű, igazoltan becsapódásos eredetű krátere. Átmérője 190 kilométer, több, mint két milliárd éves. Számos geológiai választ adott a tudósoknak.
• Maloti-Sárkány-hegység park: csodálatos természeti tájkép fogadja az embert ebben a nemzeti parkban. Bazaltplatók, aranyszínű homokkőből álló hegyek váltják egymást. Számos barlang, pillér, szirt és kőtenger található itt.