Damaszkusz egyik, és építészetileg talán a leglenyűgözőbb spirituális központja a város szívében álló nagymecset. Mint a Közel-Keleten oly sok más szent helynek, ennek is a múlt ködébe veszik az eredete. Emberemlékezet óta szent hely – „csak” a kultusz tárgya, az itt tisztelt istenség változik…

A terület már a bronzkortól vallási – értelemszerűen pogány – áldozatbemutatási helyszín volt. A Kr.e. 64-ben ideérkező rómaiak megszokott vallási rugalmasságukkal rögtön azonosították is az itt tisztelt viharistent, Hadadot saját főistenükkel, Jupiterrel, és impozáns templomot emeltek a tiszteletére. A később kereszténnyé váló Római Birodalomban ezt elég hamar, már Nagy Theodosius alatt (K.u. 379-395) keresztény templommá alakították, és ezt a templomot nem sokkal később már Keresztelő Szent János fejének temetőhelyeként tartott számon a legenda. (Az ilyen fontos ereklyék sajátos hagyománydzsungele miatt, a hagyomány tisztelete mellett, kis iróniával úgy is mondhatnánk: “egyik fejének végső nyughelye ez”).

A lenyűgöző épületegyüttes mai formájának a 8. század hajnalán vetették meg az alapjait, amikor Damaszkusz az ekkor megszülető világbirodalom, az Omajjád Kalifátus fővárosaként az a világpolitika középpontjává lett. I. al-Valíd kalifa már uralkodásának elején, Kr.u. 706-ban mecsetté nyilvánította a templomot, és rögtön kezdetét vette az építkezés, aminek eredményeként a méltán világhíres iszlám építészet egyik első felvonulási terepe, és ugyanakkor az omajjád építészet ékköve áll ma előttünk. Itt alkalmazták először a boltíves technikát, hogy az oszlopsorok közötti hely elegendő muszlim hívőt fogadhasson be, és itt kapja meg kiemelt helyét a mihráb (az imairányt jelző imafülke), előtte a kalifa díszhelyét kijelölő kupolás térrel. Még ezerháromszáz évvel később, más kultúrából érkező utazókként is egyből átérezzük azt a méltóságot, és megindító szépséget, amit az imahely a látogatóból fakaszt.

Az ommajjád építészet ékköve: a damaszkuszi nagymecset. Fotó: Agra archívum.

A damaszkuszi nagymecset kiemelt szerepet tölt be az iszlámban. Amellett, hogy – a muszlimok között is prófétaként tisztelt – Keresztelő Szent János végső nyughelyeként tartják számon, a hagyomány szerint ez lesz Jézus (Issza) második eljövetelének helyszíne is, aki innen indul majd Jeruzsálembe, hogy végső ítéletet tartson az emberiség felett.

A 2010-es évek háborúja Damaszkuszt szerencsére nagyrészt megkímélte; a mecset kupolája két helyen sérült meg egy-egy belövés miatt; de ezeket – ahogyan a helyszínen is dolgozó libanoni régész-idegenvezetőnktől elmondta – már 2019 elejére teljesen kijavították. Az épület így ma is teljes pompájában várja (az egyelőre még kis számban) visszatérő utazókat.