Társ az ismeretlenhez
1998 óta
1998 óta
Az 581.000 km2 területű ország Dél-Afrika szívében helyezkedik el. Legnépesebb városa Gaborone, mely egyben az ország fővárosa is. Területének körülbelül 80 százalékát a Kalahári-medence foglalja el, melynek nagy része sivatag. Éghajlatát az ország területén elhelyezkedő Dél-Afrikai Fennsík körülbelül 1000 méteres tengerszint feletti magassága nagyban befolyásolja. Az ide utazók a sivatagitól a szubtrópusiig változó éghajlati elemekkel találkozhatnak. Az ország területére jutó kevés csapadék miatt Botswana 90 %-át szavanna fedi. Állatvilága ennek ellenére rendkívül színes, az Afrikára jellemző nagyvadak mindegyike megtalálható itt, köztük a transzváli oroszlán, a gepárd, párduc, ezüst hátú sakál, szurikáták, afrikai elefánt, fekete orrszarvú, a víziló és a zsiráf, valamint több antilopfaj is. A lakosság nagy része a délkeleti országrészben él, ahol a népsűrűség eléri a 15 fő/km2-t. Botswanában a városlakók aránya igen alacsony, melynek köszönhetően a városok aránya, valamint azok turisztikai szerepe mérsékeltebb. Az ország legjelentősebb látnivalóit a területének 17 százalékát elfoglaló nemzeti- és állatparkok jelentik. A dél-afrikai országba ellátogató turisták nagy része utazásuk során felkeresi Botswana mindkét, az UNESCO világörökségi listáján számon tartott területét, Tsodilo-t és az Okavango-deltát. Előbbinek fő vonzerejét a vallási és spirituális jelentőséggel rendelkező sziklafestményekkel díszített dombjai jelentik, míg utóbbi az ország északnyugati részén található mocsaras terület, ami egyike a kevés olyan deltának a Földön, melyek nem óceánba vagy tengerbe ömlenek. A vizes élőhely, melyet szezonális áradások borítanak, már évezredek óta csaknem érintetlen. Köszönhetően a kellemesen meleg nappaloknak, a fő turista szezon májustól szeptemberig tart. Bár az országban több helyen fellelhető szállás, valamint akadnak szafari táborok is, a magasabb igényeket kielégítő szállodák a nagyobb városokban találhatók.
Hivatalos név: Botswanai Köztársaság
Terület: 581 730 km2
Lakosság: 1 803 900 fő (49% városi)
Főváros: Gaborone
Szomszédos országok: Dél-Afrikai Köztársaság, Namíbia, Zambia, Zimbabwe
Hivatalos nyelv: angol, cvána
Hivatalos pénznem: pula
Az óceánoktól elzárt ország Dél-Afrika szívében. Területének több, mint négyötödét egy hatalmas, tál alakú, 600-1000 méter tengerszint feletti magasságú mélyedés, a Kalahári-medence foglalja el. A nagyrészt lefolyástalan medence északi részén az Okavango deltájának mocsárvilága, déli részén a Kalahári-sivatag homokdűnéi uralják a tájat. Az ország keleti része a Dél-afrikai-magasföldek vonulatához tartozik.
Legfőbb folyói a már említett Okavango és Limpopo.
A lefolyástalan Dél-afrikai fennsíkon fekszik (kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban), ami jelentősen befolyásolja éghajlatát, a sivatagitól a szubtrópusiig változik.
A növényzet is szoros összefüggést mutat a csapadék mennyiségével, az ország 90%-án található szavanna. Igazi erdők csak a Chobe folyó partjain találhatóak, az ország északi felén.
Az állatvilág igen széles palettáját nyújtja a fajoknak. Az Afrikára jellemző nagyvadak mind megtalálhatóak itt is. 164 emlős, 157 hüllő, 80 hal és 550 madárfajt regisztráltak a területen. A leginkább előforduló állatok: a transzváli oroszlán, a gepárd, a párduc, a feketelábú macska, az ezüsthátú sakál, a fokföldi róka, a denevérfülű róka, az erdei petymeg, a sárga mungó, a fokföldi szürke mungó, a szurikáta, az afrikaielefánt, a fekete orrszarvú, a víziló, a zsiráf, a szitutunga, a bongó, a botswanai víziantilop, a puku, az impala, a kardszarvú antilop, a mezei törpeantilop, az ugrónyúl valamint a vakondpatkány.
Népcsoportjai: becsuána 76%, sona 12%, szan (busman) 3%, koikoi (hottentotta) 3%, ndebele 1%, egyéb 5%. Közigazgatásilag 10 körzetre és 4 városi tanácsra oszlik fel. Államformája parlamentáris köztársaság.
Vallási megoszlás: törzsi vallások 85%, protestáns 10%, fekete keresztény 3 %, római katoliks 1%, egyéb 1%
A zene és a tánc Botswanában elválaszthatatlan, jelentésük is ugyanaz a szó: gobina. Az ének és a szóbeli költészet összeolvadt; a becsuánák nyelve igen dallamos. Különösen fontos ceremóniákon speciális dicsőítő verseket - lebokákat - adnak elő
Legfontosabb ásványkincsei a Kalahári gyémántja, valamint a nikkel- és rézércei. Energiagazdasága egyetlen széntüzelésű hőerőműre épül. Ipara főként mezőgazdasági termékeket dolgoz fel (konzervipar, vágóhíd, tejüzem). A lakosság megélhetését a mezőgazdaság biztosítja (kukorica, hüvelyesek, dohány, olajnövények). A Kalahári-medence területén félnomád állattenyésztés (szarvasmarha, kecske, juh) folyik. Nagy területeken nemzeti parkokat és vadrezervátumokat hoztak létre az idegenforgalom fellendítése érdekében is.
Legfontosabb kereskedelmi partnerei: EFTA-országok, a Dél-afrikai Vámunió tagállamai, Zimbabwe.
A batswana (egyes számban motswana) szót ma Botswana lakosainak megnevezésére használják, régebben azonban egy pásztorkodó népcsoport neve volt (tswana).
A 19. század végén viszály tört ki a shona és a Kalahári-sivatagból a területükre vándorló ndebele törzsek között. A konfliktus a Transvaal búr telepeseire is kiterjedt. III. Khama batswanai király a britekhez fordult segítségért, akik 1885. március 31-én Becsuánaföld néven protektorátussá nyilvánították a területet. Később a déli terület a Fokváros központú Cape Colonyhoz került, és napjainkban a Dél-afrikai Köztársaság része, az északi terület pedig megmaradt Becsuánaföldi Protektorátusnak, s ebből jött létre a mai Botswana.
Amikor 1910-ben létrejött a Dél-afrikai Unió a Brit Birodalom főbb gyarmataiból, Becsuánaföld (ill. a mai Lesotho és Szváziföld) nem vált a részévé, bár tervbe vették későbbi csatlakozásukat – a kormány azonban halogatta a döntést, és a National Party hatalomra jutásakor (1948) az egyesülés elvi lehetősége is megszűnt.
A brit hatóság kiterjesztése és a törzsi kormányzat erősödése miatt az 1920-as években egy az afrikaiakat és egy az európaiakat képviselő tanácsadó testület is segítette a terület irányítását. 1934-ben elismerték a törzsi törvényeket. 1951-ben közös európai-afrikai tanács jött létre, mely az 1961-es alkotmányban törvényhozói jogkört kapott.
1964 júniusában Nagy-Britannia elismerte Botswana önrendelkezési jogát. A kormányzat székhelyét a dél-afrikai Mafikengből az akkor alapított Gaborone-ba helyezték át (1965). Az 1965-ös alkotmány alapján megtartották az első általános választásokat, és 1966. szeptember 30-án kikiáltották a függetlenséget. Seretse Khama, a függetlenségi mozgalom egyik vezetője és a ngwato törzs főnöki címének jogos örököse lett az első köztársasági elnök, s egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig ő töltötte be a tisztet (kétszer választották újra). Utódja az alelnök, Ketumile Masire három alkalommal is győzött a választásokon, végül 1998-ban vonult vissza. A következő elnök, Festus Mogae előbb szintén alelnökként került a posztra, majd megnyerte az 1999-es és a 2004-es választásokat. 2008-ban az első elnök fia, Ian Khama lett az elnök.
Az UNESCO világörökségi listán az alábbiak szerepelnek: