Társ az ismeretlenhez
1998 óta
1998 óta
Főváros: Timpu
Terület: 47 000 km²
Becsült népesség: 750 000 fő
Beszélt nyelvek: dzongkha, tibeti, nepáli
Hivatalos pénznem: bhutáni ngultrum ( 1 BTN – 4 HUF )
Időeltolódás Magyarországhoz képest: + 5, 30 óra
A Bhutáni Királyság Dél – Ázsiában fekszik Kína és India között, méretét tekintve körülbelül Magyarország felét teszi ki. Politikai vezetése miatt a világ egyik legelzártabb országa, egyike azon kevés országoknak, melyet teljesen elkerült a globalizáció. Mérete és elzártsága miatt sokan nevezik Svájc ázsiai megfelelőjének.
Az ország északi határán a Himalája húzódik, 7000 méter feletti csúcsokkal, legmagasabb pontjának a Kula Kangrit tekintik, a maga 7553 méterével, bár a hegy valójában Tibet területéhez tartozik.
Bhután éghajlatát az egyes térségek tengerszint feletti magassága határozza meg. Az ország középső részében (Paró és Timpu környéke) szeptembertől májusig napközben kellemesen meleg napsütésre, éjszaka azonban csípős hidegre számíthatunk. Az északi magas hegységekben sarkvidékire emlékeztető magashegyi éghajlat uralkodik, a déli síkság azonban szubtrópusi jellegű. A nyári hónapokat monszun jellemzi. Bhután melegebb térségeit monszun esőerdők színesítik.
Az állam eltökélt szándéka, hogy az ország minimum 60 %-a érintetlen erdő maradjon, jelenleg ez az arány 72%.
A szokásos mércéket tekintve Bhután a világ egyik legszegényebb országának számít, ám Bhutánban a GDP helyett a ,,Bruttó Nemzeti Boldogság”–ot mérik. Ez négy alappilléren nyugszik: fenntartható fejlődés, környezetvédelem, kultúra megőrzése és felelős önkormányzás. A fejlesztési projekteket is ez alapján ítélik meg, ha úgy látják, hogy az felborítja a vallási értékek, környezetvédelem vagy a család egyensúlyát, a fejlesztéseket módosítják vagy leállítják. Erre jó példa, a közelmúltban felállított közlekedési lámpák esete, amelyet a lakosság annyira nem tudott megszokni, hogy néhány napos próbálkozás után újra visszaállították a régi rendszert és ismét rendőrök vették át a forgalom irányítását. A ,,Bruttó Nemzeti Boldogság” filozófiának köszönhetően Timpu a világ egyetlen fővárosa, ahol nincsenek közlekedési lámpák.
A lakosság több mint kétharmada ma is állattartással és földműveléssel foglalkozik, elsősorban gabonát és fűszerféléket termesztenek, gépesítettség hiányában nehéz fizikai munkával művelik földjeiket. Fő bevételi forrásuk a vízi energia, amelyet Indiának adnak el, ám a szomszédos országgal fenntartott kapcsolatot nehezíti, hogy Bhután egyetlen jó minőségű közúttal és csupán két légi járattal rendelkezik. Az ország egyetlen nemzetközi repülőterére (Paro Airport) kizárólag a nemzeti légitársaság, a Druk Air nyolc speciálisan kiképzett pilótája repülhet be és csak akkor, ha jók a látási viszonyok. A Paro repülőtér szerepel a „10 legnehezebb leszállópálya” listáján– ugyanakkor a Kathmandu-Paro járat a legszebb menetrendszerinti repülőút, melyről megcsodálható a Himalája.
Bhután, vagy a helyiek nyelvén a ,,Mennydörgő Sárkány Országa” a Himalája utolsó buddhista állama. A bhutániak viselkedése hűen tükrözi vallásukat, híresen segítőkészek, barátságosak és nyugodtak. Jellemzően tradicionális viseletben járnak, a férfiak szoknyában, vagy úgynevezett ghó-ban, amely minden középületben, templomban és iskolában kötelező viselet.
Az ország népességének egynegyedét a hindu vallású nepáliak teszik ki, akik egyben az ország legnagyobb etnikai kisebbsége is.
Az írni-olvasni tudók aránya valamivel több, mint két évtized alatt 10%-ról 60%-ra nőtt, hiszen míg korábban csak a kolostorokban volt lehetőség tanulni, ma már minden megyében van iskola. Bhutánban nincs egyetem, de a legjobb tanulók állami ösztöndíjjal Indiában tanulhatnak. A lakosság várható élettartama is növekedett ebben az időszakban, 43 évről 66-ra.
Országszerte nagy tiszteletnek örvend a 16. században élt ,,Isteni Őrült”, Drukpa Künli láma, akinek emlékére számtalan lakóházat színesre festett fallosszal díszítettek, mely a tévhittel ellentétben nem a termékenység szimbólumaként jelenik meg, hanem a rossz szellemeket hivatott elűzni.
A két óriáshatalom, Kína és India közé ékelődve a függetlenségét féltve őrző ország úgy próbál a modern világban érvényesülni, hogy tradicionális értékei ne sérüljenek. Csekély gazdasági erő és katonai hatalom hiányában legfontosabb értéküknek sajátos kultúrájukat tekintik. Egészen 1974-ig nem utazhattak külföldi turisták az országba, amelynek oka nemcsak földrajzi elhelyezkedésében keresendő, hanem szigorú politikai döntés eredménye. Hogy tradicionális értékeiket megőrizzék az 1960-as évekig nem voltak aszfaltozott utak, elektromos és telefonhálózat, gépjárművek de még postaszolgálat sem. A televízióra vonatkozó tilalmat 1999-ben oldották fel, bár az erőszakos műsorok a mai napig tiltottak.
Értékeik védelme az építészetben is megmutatkozik, házaikat, a bankokat, de még a benzinkutakat is a rájuk jellemző tradicionális stílusban építik, mindehhez pedig nem használnak tervrajzot, az építést egy szellemi vezető irányítja.
2006-ban az uralkodó nemcsak önként lemondott a trónról, hogy átadja a koronát a fiának, de bevezette a demokráciát is. A lakosság ezt egyáltalán nem támogatta, India és Nepál példájából kiindulva úgy gondolták a demokrácia káoszhoz és zavargásokhoz vezethet. A király mégis szorgalmazta a monarchia átalakítását, annak érdekében, hogy a későbbiekben a hatalom ne kerülhessen alkalmatlan uralkodó kezébe.