Régi Tamás kulturális antropológus, Afrika-kutató írása

A Dél-Etiópiában található Omo-folyó alsó medencéje 165 km2-en terül el a kenyai-dél-szudáni határ közelében. Az etiópiai Omo-völgy jelentőségét antropológiai és néprajzi szempontból az adja, hogy a mai napig földünk egyik leggazdagabb kulturális régiójának számít. Pápua Új-Guinea és az Amazonas medence egyes területeit kivéve, alig található ilyen pici területen ennyire változatos, egymástól eltérő nyelvű és szokású népek szoros együttélése. Tíz különböző nép él itt (kb. 170.000 ember), akik hét különböző nyelvet (dasszanecs, hamar, nyangatom, murszi, bodi, kwegu, kara) beszélnek. Ezek a nilo-szaharai és az afro-ázsiai nyelvcsaládhoz tartoznak. Az itt fellelhető különböző társadalmak sokszínű életmódot folytatnak, többnyire hagyományost (nomádizálót), de regionálisan egységes arculatot hoztak létre.

Az Omo-völgy a 2000-es évek közepéig viszonylag alulkutatottnak számított, és kevés alapos néprajzi és antropológiai leírás született az itt élő népek életéről. Jómagam 1999-ben jártam először a területen, de komolyabban 2007-től végzek folyamatos terepmunkát a murszik között, a térség egyik nomád közösségében.

A murszik körülbelül hét és kilencezer főt számláló közösség, melynek tagjai főleg növénytermesztésből (cirok köles és kukorica) és állattartásból (szarvasmarha és kecske) élnek. Ami megkülönbözteti őket a környező csoportoktól, hogy pubertás korban a nők alsó ajkába agyagból készült ajaktányért helyeznek, és ezt viselik házasságukig. A természetes határok viszonylag megközelíthetetlenné tették a murszik földjét a kívülállók számára, így egészen a 2000-es évek elejéig szinte teljesen elszigetelten éltek a területükön. Ennek köszönhetően képesek voltak egy relatíve autonóm politikai függetlenségre, illetve egy autentikus kultúra fenntartására.

Régi Tamás murszik társaságában

Az én érdeklődésem – ebből a sokszintű kulturális helyzetből – a turizmusra esett. A turizmusra adott helyi válaszok, a turizmus generálta nyelv és anyagi kultúra átalakulása, a nyugati emberek jelenléte miatt létrejött új gazdasági stratégiák vagy újfajta politikai szerepek, mind a modernizálódás részének tekinthetők. Kutatásomban a kezdetektől fogva úgy tekintettem a turizmusra, mint ami segíthet közelebb vinni a globalizáció vagy a nemzetépítés általános fogalmainak megértéséhez. Bár a turizmus volt kutatói figyelmem fókuszában, igazából mindig a murszi társadalomról gyűjtöttem adatokat. A turizmus ugyanis soha nem létezik vákuumban. A murszik turistáknak szóló bemutatói, a testfestések, a testbeszéd és egyéb kommunikációs és viselkedési módok a murszi kozmológia szerves részét képezik. Az a mód, ahogy a murszik kommunikálnak a turistákkal (vizuális jelrendszer, nyelv, testbeszéd stb.), illetve ahogy a turistákról gondolkodnak, leginkább a murszik saját kultúrájáról és társadalmi értékrendszeréről árul el nagyon sokat. Az újonnan felbukkanó idegenek komoly hatással vannak a bennszülöttek világképére, azaz egyre több murszi identitása a turistákon, kutatókon és egyéb nyugati idegeneken keresztül épül fel. Ezért korábbi kutatásom célja is ez volt, a turizmus kontextualizálása a murszi társadalomban.