A Miho Múzeum Shiga prefektúra déli részének erdeibe rejtett ékszeres doboz. A Kiotó közelében felépített kiállítótér Mihoko Koyama asszony magángyűjteményének ad otthont – több mint kétezer felbecsülhetetlen értékű műtárgynak az ókori világ minden szegletéből.
Miho Múzeum – a posztókészítő lányának álma
Mihoko Koyama Japán egyik leggazdagabb asszonya, a 130 éves múltra visszatekintő Toboyo textilvállalat örököse. Mihoko a tea és a teaceremónia iránti szenvedélyét is szüleitől örökölte, az 1950-es évektől kezdve gyűjtötte a különböző teakellékeket. A kecses tárgyak, a tea természetessége, a rituálé spirituális élménye hamar magával ragadták a fiatal hölgyet. 1970-ben saját vallást alapított, aminek a műtárgyak is szerves részét képezték. A shinji shumeikai mozgalom követői szerint az élet a szépség keresésében teljesedik ki, a természeten, a természetközeli gazdálkodáson, és a műtárgyakon keresztül.
Szintén shumei nézet, miszerint a világ eldugott szegleteiben emelt épületek a Föld egyensúlyát is segítenek visszaállítani, így nem meglepő, hogy Mihoko asszony egy saját múzeumot is álmodott gyűjteményének. Az álom valóra váltására a kínai-amerikai építészzsenit, Ieoh Ming Peit kérte fel, akinek munkái között említhető a Mesa laboratórium, a Kennedy könyvtár, vagy épp a Louvre üvegpiramisa.
Pei javasolta neki, hogy a kiállítótérben ne csak teakellékek, hanem más műkincsek is kapjanak helyet, melyekből Mihoko az 1990-es évek során alaposan be is vásárolt. A gyűjteményben kb. 1200 akhaimenida tárgy található, de az ókori Kelet számos más értékes emléke is felbukkan. Ezek a tárgyak 1991 és 1997 között kerültek a Shumeikai Kulturális Alapítvány birtokába. Szinte kivétel nélkül árveréseken vásárolt, rendkívül kétes eredetű műkincsekről van szó, ami némi keserűséget csepegtet az egyébként gyönyörű épület padlójára.
