Azt hiszem minden európai megáll egy pillanatra egy tányér japán étel láttán. Sokszor nehéz kitalálni mi is van a tányéron. Állat? Növény? Édes? Vagy sós? Ez vajon ehető? Vagy tálaláskor csak a szemünknek szánták?

Íme néhány alapanyag aminek láttán már a kamrában a homlokunkra szalad a szemöldökünk:

1. Shungiku – egy ehető krizantémfajta

Más ázsiai országokban (Korea, Vietnam) is ismert, főleg főtt ételek hozzávalója, melyet általában a főzés végén adnak az ételhez.

2. Nattó – egy bizonyos baktériumfaj által érlelt nyers szójabab

Japánban nemzeti ételnek számít, számunkra kicsit szokatlan lehet a nyálkás alapban csücsülő, az érés során megpuhult babszemek látványa. Eszik csak úgy, mustárral és szójaszósszal, vagy rizzsel feltétként, esetleg készülhet vele sushi is.

3. Katsuobushi – Fermentált, szárított, füstölt tonhal

A nyers hal az elkészítés végén leginkább egy simára csiszolt tömör fára hasonlít, amit felhasználás előtt legyalulnak. Az így kapott – leginkább faforgácsra emlékeztető – “halpelyhet” sok mindenhez használják. A katsuobushi a dashi egyik fő alapanyaga, de sokszor szórják különböző főtt ételek tetejére is.

4. Nori és wakame

Tengeri hínár, alga, mely frissen is, és szárított, papírlap vékonyságúra lapított formában is különlegességnek számít a nyugati ember számára.

5. Sakura – cseresznyevirág

Virágot nem csak japánban esznek, így a cseresznyevirág talán nem annyira meglepő látvány a tányérunkon, de mivel Japán egyik jelképe ez a halvány rózsaszín virágcsoda, így gondoltam ne hagyjuk ki az érdekes étkek sorából. Tavasszal sok édességet tesz különlegessé kellemes lágy virágaromájával.

Természetesen még számtalan egzotikus fűszerrel, egyéb hozzávalóval találkozhatunk a szigetországban. Vannak szokványosabbak, és van még számos, legalább annyira egyedülálló, mint a fent kiemeltek. Ezek együttese a sokféle konyhatechnológiával párosulva eredményezi azt a méltán híres, és rendkívül unikális konyhaművészetet, melynek kedvéért érdemes akár kontinenseket is átutazni.