Társ az ismeretlenhez
1998 óta
1998 óta
Vietnami körutazásunk során útba ejtjük ennek a gyorsan fejlődő, gazdag kultúrájú országnak a legszebb és legérdekesebb vidékeit. A dél óriásvárosa Saigon – vagy ahogy a helyiek nevezik Ho Chi Minh város – a gazdasági élet nyüzsgő központja, modern, egyre duzzadó óriás, nem messze a Mekong-delta végtelen rizsföldeitől és zegzugos csatornarendszerétől. Gyümölcskertek és úszó piacok várnak itt ránk és a Cao Dai szekta sajátos templomai. A közelmúlt háborújának szomorú és megdöbbentő mementója, Cu Chi földalatti járatrendszere is csupán egy rövid távolságra fekszik – nem maradhat ki. Közép-Vietnam turisztikai csúcspontja kétségtelenül Hoi An apró, selyemlampionos kisvárosa, kalmár rezidenciáival, kínai közösségi házaival, és az ikonikus fedett japán híddal – miközben a tökéletes tengerpart csak egy kőhajításra fekszik. Angkor nagy ellenfelének, a Csam birodalomnak szakrális központja, My Son az elképesztő téglaszentélyekkel is csupán egyórányi távolság. Kicsivel északabbra Hué királyvárosa vár geomantikus elvek alapján megépített – és a vietnámi háborúban kis híján elpusztult - Tiltott Bíbor Városával és a környező dombok közé rejtett királyi sírkertjeivel, míg az Illatos folyón hajózva Tién Mu buddhista pagodája ejt bámulatba. A főváros, Hanoi igazi történelmi település ezeresztendős múlttal, zegzugos óvárossal, pazar francia koloniális építészettel, a meghökkentő vízi bábszínházzal, tavakkal, pagodákkal és egyedülálló gasztronómiával. Kihagyhatatlan látványosság a Ha Long öböl karsztkúpokkal szabdalt türkiz tengere, ahol minden kényelemmel felszerelt dzsunkákon töltjük az éjszakát, hogy azután északra induljunk, a kínai határvidék nemzetiségeinek kicsiny falvai, rizsteraszai, piacai és színes népviseletei közé.
Milyen szegény is az a világ, amelynek egy nagy múltú, természeti és kulturális kincsekben gazdag, pezsgő és vendégszerető országról egy indokolatlan háború jut az eszébe, még négy évtized távlatából is! Itt az ideje változtatni ezen – tegyük világunkat gazdagabbá azáltal, hogy leszámolunk az agresszió képeivel, és saját szemükkel látjuk, saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy a sebek begyógyulhatnak; és mi volna alkalmasabb erre, mint egy vietnami utazás, amely megismerteti velünk a feltámadt és nyitott országot? Ha Délkelet-Ázsiáról, az ottaniak életről be-beugrik egy-két kép, benyomás, az minden bizonnyal Vietnámhoz is kapcsolható: a kék tengeren ringatózó dzsunkák, fűszerek bódító párájától és különleges csemegék halmaitól illatozó piacok, a zöld legváltozatosabb árnyalataiban pompázó rizsföldek, amelyek hullámos teraszai úgy hatnak, mintha valaki elegánsan redőzött selyemmel takarta volna be a tájat; íves tetejű templomok, amelyeken a tetőzet héjai úgy borulnak egymásra, akár a sárkánypikkelyek – mindezek a vietnámi tájak természetes alkotóelemei. Ám rajtuk kívül tartogatunk még jó néhány meglepetést: bejárjuk a törzsi vidékeket, a régi királysírokat, látunk vízi bábszínházat; hagyjuk, hogy átitasson minket a Kelet különleges atmoszférája, amely ennyire természetesen és közvetlenül talán a világ egyetlen más országában sem tárul fel előttünk.
Főváros: Hanoi
Terület: 330 341 km2
Becsült népesség: 66 200 000
Beszélt nyelvek: vietnami
Hivatalos pénznem: dong
Időeltolódás Magyarországhoz képest: + 6 óra
Vietnam délkelet Ázsiában helyezkedik el, északról Kína, nyugatról Laosz és Kambodzsa, keletről pedig a Vietnami – öböl határolja. Az ország nagy részét, mintegy 75 %-át sűrű erdők borítják. Az ország kétharmad részén az északi vörös-folyótól a déli Mekong folyamig a Vietnami-hegység húzódik végig. Számos csúcs magassága meghaladja a 2000 m-t, de a legmagasabb hegy a 3143 m-es Fan Si Pan.
A Vietnam északi részén fekvő Ha Long öblöt, ahol közel 2000 mészkőszikla emelkedik ki a tengerből az UNESCO a világörökség részének tekinti. A terület elnevezését úgy fordíthatjuk, hogy a ,,leszálló sárkány öble”, hiszen a legenda szerint a hegyekben élő sárkány mély barázdákat húzott a földbe, majd miután a vízbe merült a vidéket elárasztotta a tenger.
Vietnam éghajlata trópusi monszun, az esős időszak májustól szeptemberig tart majd januárig tájfunok pusztítanak a vidéken.
A lakosság nagy része, körülbelül 58%-a mezőgazdasággal foglalkozik. Az ország körülbelül 20 %-án folyik növénytermesztés, fő terményeik a rizs, kukorica, repce, burgonya, szója, földimogyoró, cukornád, zöldség – és gyümölcsfélék, tea és a kávé. Állattenyésztéssel is foglalkoznak, leginkább szarvasmarhával, sertéssel és baromfival. Számottevő a nyerskaucsuk és a fa kitermelés Vietnamban. Fő iparágai a textil- és élelmiszeripar, a bányászat és az építőanyaggyártás.
A lakosság 85 %-a vietnami, a maradék thai, meo, laoszi vagy egyéb. Vallási szempontból igen homogén, a népesség 93 %-a buddhista.
A vietnami kultúra fontos részét képezi a tradicionális selyemfestészet, a színház és táncművészet, a népzene, a kerámia- és zománcművészet, valamint a bábkészítés.
A független vietnami királyságot már időszámításunk előtt leigázták a kínaiak, több mint ezer év telt el mire Vietnam újra szabaddá vált. A 15. században Kína egy rövid időre visszahódította az országot, amely később kétszer is kettéoszlott egy északi és egy déli részre, mígnem a franciák beavatkoztak a viszályokba és a 19. század végére gyarmati ellőrzésük alá vonták. 1940-ben a térség japán megszállás alá került, de megmaradt a francia közigazgatás. A japánok veresége után a Vietnamiak a franciák ellen is kivívták a függetlenségüket, majd a kommunista észak húsz éven át szemben állt a déllel. Az Egyesült Államok Dél – Vietnam oldalán avatkozott be 1965 és 1973 között, majd a dél egyedül viselt hadat, mígnem 1976 – ban újra egyesült az ország. Ezúttal Vietnam a szomszédos Kambodzsával bonyolódott fegyveres konfliktusba.