Társ az ismeretlenhez
1998 óta
1998 óta
A két nagyobb és számos kisebb szigetből álló állam a Föld legelszigeteltebb országa, még legközelebbi szomszédja, Ausztrália is több mint 1500 km-re található tőle. Új-Zélandot 1642-ben fedezte fel egy holland tengerész, Abel Tasman, nevét a holland Zeeland (”tengeri föld”) tartományról kapta. Őslakosai a maorik, akik Aotearoa-nak nevezték hazájukat (A hosszú fehér felhő földje), ahol 1769-ig, az angol James Cook expedíciójának megérkezéséig háborítatlanul éltek. Fővárosa Wellington, mely Auckland után az ország második legnagyobb városa. Az ország népességének háromnegyede az Északi-szigeten él, Déli-szigetének legjelentősebb települése Christchurch. Új-Zéland domborzati látképét meghatározzák hegyvonulatai, melyek közül a legnagyobb a Déli-Szigeten 450 km hosszan elnyúló Déli-Alpok. Itt található az ország legmagasabb pontja, a 3754 m magas Aoraki, vagy más néven Mt. Cook is. Éghajlata az ország déli részén óceáni és hegyvidéki, az északin szubtrópusi. Új-Zélandot földrajzi fekvéséből kifolyólag a viharos szél országának is nevezik. Élővilágának különlegessége, hogy az ember megjelenése előtt két denevérfajon kívül nem volt szárazföldi emlősállat a szigeten, aminek következtében fennmaradhattak az erdőket lakó nagyméretű röpképtelen madarak, például a kivi, mely Új-Zéland jelképe. A szigetország természeti vonzerejének és különleges atmoszférájának köszönhetően a turisták átlagosan 19 napot töltenek itt, mely a világon a leghosszabbnak tekinthető. Az idelátogatók megcsodálhatják Új-Zéland szubarktikus szigeteit (Snares-, Bounty-, Antipode-, Auckland- és Campbell-szigetek), melyek az arktikus és szubtrópusi tengeráramlatok találkozási pontján találhatók és rendkívüli biodiverzitással rendelkeznek; a Te Wahipounamut, az ország dél-nyugati részén elhelyezkedő fjordokkal, sziklás partokkal, tavakkal, vízesésekkel és gleccserekkel tarkított táját, melyen az itt elterülő bükkösök és tűlevelű erdők egyes egyedei akár 800 évesek is lehetnek, valamint a Tongariro Nemzeti Parkot, melynek szívében lévő hegyek a maorik kulturális és vallási szimbólumai.
Hivatalos név: Új-Zéland
Terület: 270 534 km2
Lakosság: 4 080 500 fő (86% városi)
Főváros: Wellington/Whanganui-a-Tara
Szomszédos országok: nincsen
Hivatalos nyelv: angol, maori
Hivatalos pénznem: új-zélandi dollár
Földrajzilag a Föld legelszigeteltebb állama, hiszen a legközelebbi ország is – Ausztrália – több, mint 2000 tengeri kilométerre fekszik tőle. Új-Zéland volt az egyik utolsó terület, amelyek az európai ember meghódított.
Két nagy (Északi- és Déli-sziget) és számos kis szigetből (Stewar/Te Pungao Te Waka a Maui, D’Urville, Nagy-Barrier-, Solander-, Snares-, Campbell-sziget, Chatham/Warekauri-, Ellenlábas-, Bounty-, Háromkirályok-, Kermadec-, Auckland-szigetek) álló ország Óceániában, Ausztrália partjaitól 2200-2500 kilométerre keletre.
Az Északi-sziget maori neve: Te Ika a Maui (jelentése: Maui isten hala), a Déli-sziget maori neve: Te Waka a Maui (jelentése: Maui isten csónakja). A két nagy szigeten fiatal gyűrt hegység húzódik keresztül. Az Északi-sziget (114 597 km2) északi és déli részén síkságok vannak, legmagasabb pontja a gejzírekkel és hévforrásokkal övezett Ruapehu vulkán (2797 méter). A Déli-sziget (151 757 km2) nagy részét a Déli-Alpok átlagosan 2000 méter fölé emelkedő vonulata uralja, központi részén az ország legmagasabb csúcsa eljegesedett (Mount Cook/Aoraki, 3764 méter).
A szigetek éghajlata hűvös mérsékelt, óceáni jellegű. A két nagy szigetet a 26 kilométer széles Cook-szoros (Raukawa) választja el egymástól. Az ország népességének háromnegyede az északi szigeten él, csakúgy, mint a maori őslakosság többsége is.
Legfontosabb folyói a Waikato és a Waitaki.
Elszigetelt fekvése miatt számos ritka, endemikus növény- és állatfajjal rendelkezik. Kiemelendőek a természetes ellenség híján fennmaradó röpképtelen, nagyméretű madarak (kivi, kakapó, weka). A kivimadár az ország jelképe is.
Népcsoportjai: európai 74%, maori 10%, polinéziai 3%, egyéb 13%. Közigazgatásilag 16 tartományi körzetre oszlik fel. Államformája alkotmányos monarchia.
Fontosabb települései a fővároson kívül Auckland, Christchurch, Manakau, North Shore, Waitakere és Hamilton. Két társult állammal is rendelkezik (Cook-szigetek, Niue). Tengertúli területei: Chatham-sziget, Ross terület, Tokelau-szigetek.
Vallási megoszlása: anglikán 24%, felekezet nélküli 20%, presbiteriánus 18%, római katolikus 15%, metodista 5%, baptista 2%, egyéb 16%
Földje ásványkincsekben szegény (kevés arany, ezüst, feketekőszén, kőolaj, földgáz). A villamos áram 80%-át vízerőművekben, 7%-át geotermikus erőművekben állítják elő. Az ipar főként a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel (gyapjú, tej, fa). Az olcsó villamosenergiára épült alumíniumkohók az ausztrál timföldet dolgozzák fel.
Az ország területének 50%-át kitevő legelők mellett az Észak-szigeten citrus-, és szőlőültetvények, a nagyvárosok közül pedig zöldségtermesztő gazdaságok alakultak ki. Az agrártermékek több, mint 60%-át exportálják (gyapjú, bárányhús, sajt, tejtermékek). Számottevő a halászat is.
Legfontosabb kereskedelmi partnerei: Ausztrália, Amerikai Egyesült Államok, Japán, Kína, Németország, Egyesült Királyság, Dél-Korea
A szigeteket 1000 táján népesítették be az északkelet felől érkező polinézek, majd a 14. században a második hullámot szintén a polinéz eredetű maorik alkották. Új-Zélandot 1642-ben fedezte fel egy holland tengerész, Abel Tasman. Nevét is a holland Zeeland („tengeri föld”) tartományról kapta. Az ország maori nevének (Aotearoa) jelentése: hosszú fehér felhő. A maorik egészen 1769-ig, az angol James Cook expedíciójának megérkezéséig háborítatlanul éltek.
Cook beszámolója felkeltette az érdeklődést a szigetek irányt, és az angolok (Ausztráliához hasonlóan) kezdetben büntetőtelepnek használták, majd fóka- és bálnavadász bázisokat létesítettel.
1835-ben a maori törzsek Új-Zéland Egyesült Törzsei néven egyesültek. 1840-ben kötött brit-maori szerződés elismerte a maorik tulajdonjogait, cserébe Új-Zélandot brit koronagyarmattá nyilvánították. 1845 és 1849, majd 1860 és 1870 között háborúk folytak a gyarmatosítok földfoglalásai miatt. A háborúk, valamint az Európából behurcolt betegséget miatt a lakosság erősen megcsappant. A terület 1853-ban gyarmati önkormányzatot kapott, helyi képviseleti intézményekkel. Új-Zéland 1907. május 11-én független domínium lett, 1931 óta pedig a brit Nemzetközösség egyenrangú tagja.
A maori kultúráról számos könyv és film készült. Megismerését segítette a rendkívül sikeres új-zélandi rögbiválogatott meccsek előtti harci rituális tánca, az ún. „haka”.
A Gyűrűk Ura-trilógiát szintén Új-Zélandon forgatták.
Új-Zélandon 3 UNESCO világörökségi terület van: