Az arab konyha legjava

Aki járt, már Libanonban, vagy legalább egy libanoni étteremben megfordult, az tudja:  a közel-keleti gasztronómiában azt jelenti a libanoni, mint Európában a francia: Kiérlelt, kiváló konyha már az alapoknál is, amihez magasabb szinten még kifinomultság, elegancia, emberöltők alatt kicsiszolt művészi igény is társul.  

A régió változatos kulturális keveredése és gazdag konyhatörténeti hagyományai (perzsa, arab, török, francia) garanciát jelent arra, hogy igazán elégedetten keljünk fel egy-egy libanoni étkezésünk után – legyen szó akár első osztályú vendéglőről, akár egy egyszerű utcai szendvicsről.

Lepénykenyér és mezzék. Fotó: Agra archívum.

A francia protektorátus nem csupán politikai hatásait tekintve hagyott jelentős nyomokat a környéken, de az éttermi vendéglátás meghonosításával a libanoni gasztronómia alakulására is komoly hatást gyakorolt. Ha ehhez hozzávesszük a Közel-Keleten általánosan fontos közösségi szerepét az étkezéseknek, ami fogékony táptalajt jelentett, továbbá a kiváló természeti adottságokat, a Bekaa-völgy kitűnő minőségű konyhai alapanyagait, az elsőrangú bortermő vidékeket – s már, nem is csodálkozunk, hogy az arab kulinária egyik legfényesebb gyöngyszemét a Libanon-hegység környékén találjuk.

A hagyományos közel-keleti klasszikusokon (shwarma, falafel, hummusz, stb.) és a hagyományosan fontos tengeri fogásokon kívül egyedi, csak ritkán felbukkanó étkeket is kipróbálhatunk (így a fűszeres bárányhúsból készült kebbét, ami egész Levantét meghódította, vétek lenne kihagynunk). Mindezek ötvözete, a 5-15 különböző előételből – és grillezett húsokból – összeállított étkezés, a mezze pedig kétség kívül Libanonban a legfinomabb.

Ha a kulináris élvezetek alapján választanánk úti célt, a Közel-Keleten nem nagyon találhatunk Libanonnál jobbat. S akkor az ország természeti [link cédruserdők] és kulturális csodáit [link Baalbek] még meg sem említettük…