A komodói sárkány (varánusz), földünk legnagyobb gyíkféléje, a legújabb kutatások szerint, egy, valamikor a mai Ausztrália területén élt óriás hüllőfaj utolsó leszármazottja.
Az indonéz szigetvilág létezését jobbára annak a hosszan elnyúló tengermélyi tektonikus törésvonalnak köszönheti, melynek mentén vulkánok sora tört a felszínre az elmúlt évmilliók során. Ezek nem csupán szigeteket hoztak létre, de ezeken termékeny lejtőket is, csúcsaik körül koronaként összegyűlő felhőket és esőt, ezzel karöltve pedig virágzó, apró kis kultúrákat - végig a szigetláncon. Míg a Kis-Szunda szigetek közül Balin, Lombokon és Szumbaván hat tűzhányót számlálhatunk össze, addig Flores tizenhat ilyen csúccsal büszkélkedhet - jóllehet ma már nem mindegyik aktív. Látogatásunkat ezek az istenekként tisztelt vulkánok kísérik majd végig. Lesz olyan közülük, amely mellett csupán elhaladunk, ámulva nézhetjük, ahogy kacskaringós utunkat hol jobbról, hol balról felügyelik, mint például a Ranaka vagy az Inerie, míg a Kelimutut egészen közelről is szemrevételezzük majd. Nem véletlenül: a ma már kihunyt tűzhányó három krátertaváról híres – mivel ezek, a bennük felhalmozódott különféle ásványi anyagoknak köszönhetően más és más színekben pompáznak.
Flores, a Kelimoto vulkán krátertava
A komodói sárkány (varánusz), földünk legnagyobb gyíkféléje, a legújabb kutatások szerint, egy, valamikor a mai Ausztrália területén élt óriás hüllőfaj utolsó leszármazottja.
A manggarai és a ngada etnikumok falvai Indonéziában őrzik azoknak az évszázadoknak az emlékét, amikor még se portugál se holland hajósok nem járták a környék tengereit
Balinéz kultúra - a Jáváról érkezett hindu istenek, a királyi udvartartás és művészetek a helyi hagyományokkal és trópusi környezettel vegyítve