Délkelet-Ázsia egyik legkevésbé ismert, ugyanakkor az egyik legnagyobb romvárosa a myanmari Bagan. Az Angkorral vetélkedő, de a 20. század történeti eseményei miatt kevésbé kutatott helyszín Myanmar talán legfontosabb történelmi helyszíne, ugyanis ez volt a 9. században „honfoglaló” bamari (vagy másképpen mjema”) törzsek első fővárosa. A mai kínai Nanzsao tartomány területéről érkező bamariak nem üres helyen települtek meg, hanem a részben általuk elpusztított pjú népek korábbi városait foglalták el. Itt vették fel a buddhista vallást és ismerkedtek meg az akkor már virágzó páli és pjú kultúrával, melyet nagyon gyorsan befogadtak és tovább is fejlesztették. Bagan az Irravádi-folyó egyik jelentős kanyarulatában jött létre, ahol az észak-déli folyami, és a kelt-nyugati szárazföldi kereskedelmi utak keresztezik egymást mindmáig. A 13. század végéig itt haladt a Selyemút déli ága, s Baganon keresztül lehetett leggyorsabban kijutni Kína területéről az Indiai-óceánba. A stratégiai helyzeten túl a környék rendkívül gazdag volt aranyban és drágakövekben. Mindez olyan erőt és gazdagságot adott a városnak, hogy a 9. és a 13. század között, vagyis nagyjából 400 év alatt több mint tízezer szentély és kolostor épült a város területét jelentő legalább 80 hektáros területen. Ebből az elképesztő építészeti gazdagságból napjainkra mindössze 2200 épület maradt meg, amely még így is egészen fantasztikus hatást kelt egy-egy sztupa tetejéről.
Bagan látható maradványai közül legrégebbiek a még a pjú-korszakhoz tartozó városfalak említhetők meg, melyeket éppen a bamari támadók ellen voltak hívatottak megvédeni a várost. Amint láthatjuk – eredménytelenül. A városfalakon belül ugyanakkor megőrződött az egyik legrégebbi, Bagan egyedüli hindu szentélye. A Visnu tiszteletére 931-ben épült Nathlaung Kyang szentélyt az isten tíz avatarja (megjelenési formája) díszítette egykoron, ebből – majdnem 1100 év elmúltával – hét még mindig látható. Nem messze tőle már emelkedik a „mindössze” 900 éves Thatbyinnyu, a bamari Pagan Birodalom hatalmas buddhista szentélye, közvetlenül az egykori városkapu szomszédságában. A város egykori központját díszíti a már hanyatló birodalom emlékműve, az 1227-ben épült Gawdawpalin, mely a második legnagyobb fennmaradt épület Bagan területén. A Pagan-kori város virágkorát jelzi a legépebben fennmaradt, 1105-ben épült Ananda-szentély, melynek ma is látható négy 9,5 m magasságú álló Buddha alakja közül, kettő egykorú az épülettel. Az egyik legkorábbi álló buddhista szentély, az előbbitől délre található, 1057-ben épült Shwesandaw. Jelenleg ez az egyik legkedveltebb turistacélpont, ugyanis innen nyílik naplementekor a legszebb kilátás a város legsűrűbben beépített 10. századi magjára. Talán még megragadóbb innen a napkelte, amikor is Bagan keleti szélén emelkedő Dhammayangyi-szentély monumentális tömegét világítják meg a Popa szent hegye mögül emelkedő nap sugarai. Ezt a képet tarkítják a nappal együtt emelkedő hőlégballonok pöttyei, felejthetetlen élményt nyújtva mindenkinek, aki hajlandó hajnalban kelni.