Az utazót északról lefelé haladva egyre dúsabb növényzettel, fenyőerdőkkel, gleccser óriásokkal, egyedi élővilággal várja egy világörökségekkel teleszórt terület, Patagónia, ami az egész déli kontinens tán legvonzóbb vidéke. A gauchó pusztai romantikát elhagyva, bálnavándorlás, szédületes hegyláncok, téli-nyári sí központok, a Tűzföld sivatagai, vízi élmények kényeztetnek. A patagóniai élményeket a világ harmadik legnagyobb egybefüggő jégsapkája táplálja. A chilei Torres del Paine Nemzeti Park területén a sarkvidékihez közelítő erdőségek és a pampák káprázatos színekben elterülő növénytakaróján lépkedünk. A park központja a három jellegzetes, égbe törő gránitszarv - a Paine ősmasszívum tagjai. A guanaco-k, rókák és pumák lakta szilaj vidéken az ember szinte idegen teremtménynek tűnik fel.

Torres del Paine Nemzeti Park, Argentína

A határ másik oldalán a világhírű Los Glaciares Nemzeti Parkba érkezünk, melyet nevéhez méltón harmadrészben jég borít. A kristálytiszta tavakat tápláló folyók és gleccserek birodalmának fő attrakciója alassan mozgó jégmonstrum, a Perito Moreno. Mérete és hozzáférhetősége miatt ez a gleccser a park fő látnivalója - a világ egyik legszebb természeti jelensége. Érdekessége, hogy a világ gleccsereivel ellentétben nem fogy, hanem lassan gyarapszik, melynek oka máig vitatott tudományos kérdés. Argentína legdélebbi természetvédelmi területe a Tűzföld Nemzeti Park, a pánamerikai autópálya és a lakott világ végpontja.

A lenyűgöző élővilág és sziklaformák mellett ez a világvége-hangulat, ami olyan megkapó a Tűzföldre lépő számára - bár a terület legalább tízezer éve lakott. A nemzeti parkhoz tartozik a Beagle-csatorna, a Charles Darwin híres hajójáról elnevezett szűkület. Ez a kis földrajzi képződmény sok bonyodalom okozója volt Chile és Argentína között, mivel elnevezésekor nem határozták meg pontosan helyzetét, ezzel együtt a két ország itteni határait. Az 1840 óta húzódó heves vitát csak 1985-ben zárták le a felek a Vatikán közvetítésével.