Namíbia a Föld 33. legnagyobb területű országa, azonban népessége mindössze ötöde hazánkénak. Nem véletlen, ugyanis a délnyugat-afrikai ország területének nagy része rendkívül kopár, terméketlen terület. Partvidékén mintegy 1300 km hosszan és 80–130 km szélességben húzódik Földünk egyik legkietlenebb sivataga, az ország nevét adó Namib-sivatag, melyből meredeken emelkednek ki az 1200–1800 m átlagmagasságú magasföldek, melyeket összefoglaló néven központi fennsíknak neveznek. A széles, lapos fennsíkon található az ország művelt földjeinek zöme, melyek Namíbia teljes területének mindössze 1%-át teszik ki, valamint a főváros, Windhoek is. A magaslat fontos szerepet játszik az ország életében, ugyanis itt él a lakosság döntő többsége, valamit a gazdasági tevékenység is ide összpontosul. Ebben nagy szerepe van a Namíbia jelentős részét elfoglaló sivatagoknak, a már korábban említett Namib-sivatagnak, és az ország legismertebb földrajzi tájának, a Kalahári-sivatagnak. A kettő között azonban lényeges különbség, hogy míg előbbi nagy kiterjedésű, rendkívül száraz vidék, addig utóbbin változatos élőhelyek találhatók, a száraz homoksivatagtól olyan területekig, amelyek nem is férnek igazán bele a sivatag fogalmába, ugyanis téli esőzéseik fenntartják különleges növénytársulásaikat. A Namíbiába érkező utazónak számolnia kell a szubtrópusi klímával, mely az ország nagy részén meleg nyarakat eredményez, azonban mégis érdemes dacolni a hőséggel, ugyanis olyan természeti kincseket tartogat az ország, mint az Etosha Nemzeti Park, mely Afrika egyik legnagyobb állatrezervátuma, a Mudumu Nemzeti Park sűrű szavannája krokodilokkal, vizilovakkal, elefántokkal és bivalyokkal, vagy a már-már félelmetes látványt ígérő Csontvázpart, mely nevét a sok hajóroncsról kapta, melyek a part mentén futottak zátonyra, azonban a terjeszkedő homok miatt a jelenlegi parttól ma már gyakran több tucat vagy éppen több száz méterre vannak a szárazföld belsejében.