Fényképeiden - bár látszanak a háború nyomai is - sok mostani kép olyan állapotban mutatja be az egyes helyszíneket, hogy ránézésre akár 10 éve is készülhettek volna. Milyen dél-nyugat Szíria kulturális öröksége most, a háborús események elültével?
VCs: Damaszkusz belvárosa szerencsére teljesen megúszta a pusztítást, így ott nem lesz olyan érzése az embernek, hogy bármi történt volna az elmúlt évtizedben. Teljesen épen maradt a fantaszikus Ommajjád mecset (ahol Keresztelő Szent János sírja is van), Bab Tuma, Damaszkusz keresztény negyede, ahol a kis utcákon sétálva teljesen az az érzésünk támad, hogy egy mediterrán európai városban járunk. Itt tényleg minden megtalálható: különböző felekezetű templomok, kávézók, éttermek és széles választékkal rendelkező bárok is. Az Azem-palotát semmiképpen sem szabad kihagyni!
A fővárostól északra Maaloua és Sednaya nevű keresztény települések is egészen elképesztő történelemmel rendelkeznek. Itt még Jézus anyanyelvét, az arámit használják az emberek, és ha kis szerencsénk van, beülhetünk egy tradicionális misére is. Visszatérve Damaszkuszba a nagy, fedett bazárban korlátlan mennyiségű időt el lehet tölteni, mert tényleg szinte mindent meg lehet venni, a régiségektől kezdve a fűszereken át a videójátékokig.
Szíria az egyik legmegfogóbb Közel-Keleti ország; szinte mindenki, aki járt itt valaha, vissza akart még térni. Furcsamód, akik a háború elcsitultával, 2017-2019-ben jártak ott, mintha még jobban kötődnének hozzá: kicsit mindenkinek személyesen is fontossá válik az ország. Te hogyan látod, mi lehet ennek az oka?
VCs: Szerintem az lehet a kulcsa ennek, hogy a médiából az a kép rajzolódik ki elénk, hogy az országban csak vallási fanatikus emberek élnek, akik csak ölték egymást az elmúlt években… majd egyszer csak ott vagyunk, és rájövünk, hogy a szírek a legbarátságosabb, legönzetlenebb, legnyitottabb emberek a világon. Ők szenvedték meg a legjobban a 2010-es évek nagyhatalmi játszmáit, hiszen mindenkinek van egy családtagja vagy barátja akit elvesztett a háború során, mégis ennél több pozitívummal és reménnyel teli emberrel nem találkozik máshol még egy sokat látott utazó sem.
Soha korábban nem történt velem olyan, mint Homszban, hogy a taxis egy 10 perces fuvar után azt mondta, hogy hagyjuk, hiszen az első külföldi vendégek egyike vagyok. Cserébe vigyem a hírt, hogy Szíria újra biztonságos.
De kaptam ugyanilyen indokkal falafel szendvicset is Aleppóban. Az embereknek nagyon sokat jelent minden egyes turista, hiszen tényleg mi vagyunk annak a jelei, hogy a helyzet kezd normalizálódni valamelyest. És valóban: amikor az utcáról behívnak egy teára vagy egy szelet süteményre, akkor még ők hálálkodnak, hogy annak ellenére, hogy csak borzasztó hírek kerülnek az országról a sajtóba, mi mégis úgy döntöttünk, hogy idelátogatunk. Minden egyes beszélgetés után az az érzésem volt, hogy bárcsak ezek az emberek a közelemben lehetnének mindig. Sok borzalmat éltek át, mégis nyitottak, és tele vannak reménnyel a jövőt illetően. Minden egyes nap eszembe jut Szíria, és alig várom, hogy lehetőségem legyen visszatérni. Andre Parrot francia régész, a párizsi Louvre korábbi igazgatója mondta egyszer: „mindenkinek két hazája van, a sajátja és Szíria”. Valahogy én is ugyanígy érzem azóta, hogy ott jártam.
Nyilván a legtöbbeket foglalkoztató kérdés egy ilyen úttal kapcsolatban a biztonságé. Milyen volt a biztonsági szituáció, amikor te ott jártál és mi a mostani helyzet?
VCs: Ahogy említettem korábban, tényleg szinte az első tüntetések óta követem, hogy mikor mi történik Szíriában. 2018 végére a helyzet már nagyjából normalizálódott, az ország legnagyobb részén már megszűntek a fegyveres összecsapások, ezért is döntöttem az utazás mellett. 2019-ben már csak Aleppó nyugati vonzáskörzete számított kockázatosabb területnek, de a város határán több ezer katona állomásozott, garantálva a biztonságot, így egy pillanatig nem éreztem magam veszélyben. 2020 elején a frontvonal végre elmozdult a város határából olyannyira messzire, hogy már a légiközlekedés is beindult, így 2012 óta először már Aleppó repülőtere is használhatóvá vált, így most már kijelenthetjük, hogy az ország turisztikai szempontból legfontosabb helyszínei mind abszolút biztonságban vannak. Mióta ott jártam újra látogatható lett Palmüra és Boszra is, ami néhány évvel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlen volt.
Mit üzennél azoknak, akik egy 2020-as szíriai utazást fontolgatnak?
VCs: Hogy egy percig se gondolkodjanak! Szíria biztonságos, az emberek fantasztikusak, az ország kulturális öröksége pedig egészen elképesztő. 2011 óta soha ilyen nyugodt nem volt a helyzet, és biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő néhány évben ismét kiemelt turista célponttá fog válni, és legalább annyira népszerű lesz, mint a háború előtt volt. Most itt a nagy lehetőség, hogy még a nagy tömeg előtt láthassák az országot. •